Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

A barokk

Báthory István, Erdély fejedelme (1571-1586), Lengyelország királya (1576-1586), (Ism. mester olajfestménye. XVII. sz. 28,2X22,7 cm. MNM Tört. Képes. 354.) A sárospataki kollégium pártfogójának, Lórántffy Zsuzsannának leveles ládája. (Tiszafa és cédrusfa. XVII. sz. 40X26,5 cm. IM Bútor 54. 1530. 1.) állandósult patthelyzetben a királyi Magyarország és Erdély egyre élesebben elkülönült egymástól. A fejedelemség Bethlen Gábor (1613—1629) uralma alatt viszonylag korszerű, központosított állammá szervezó'dött, az erdélyi református egyház pedig kivételes pozíciókat szerzett. A királyi Magyarországon, legalábbis közvetlenül 1608 után, a központi hatalom kevésbé éreztette erejét, de támogatásával mégis fokozatosan teret nyert a katolikus vallás. Közös volt a két országrész abban, hogy az ott élőknek nem voltak már illúzióik szövetségeseiket illetően: az erdélyiek is gyűlölték a törököt, és a magyarországi rendek sem azonosultak soha teljesen az Ausztriai Ház politikájával. A XVI. században kb. 1000, a XVII-ben kb. 5000, a XVIII-ban kb. 25 000 kiadvány jelent meg a történelmi Magyarország határai között. Ezek a számok csak viszonylag nagyok. Először is a fejlődés igen alacsony szintről indult: a franciaországi Lyon város könyvtermelése a XVI. században például 24-szeresen felülmúlta egész Magyarországét. Másodszor: ha a nyomtatványokat tartalmilag is vizsgáljuk, még kedvezőtlenebb a mérleg. Jellemző, hogy míg a XVI. század utolsó három évtizedében a hazai nyomtatványok többsége világi művet tartalmaz, addig a XVII. század első harmadában — a kalendáriumoktól eltekintve — alig-alig jelent meg világi munka, és ami megjelent, az is majdnem mind még a XVI. században íródott. Miközben a lassan polgárosuló Nyugat-Európában kiépültek az irodalom intézményes formái, egyre szélesebb rétegek olvastak anyanyelvükön regényeket és novellákat, létrejött a hivatásos színjátszás, nálunk mindebből alig valami, vagy éppenséggel semmi sem valósult meg. A drámairodalom terén például nemcsak Nyugat-Európához, hanem a XVI. századi magyar kezdetekhez képest is feltűnő az elmaradás. A vallásos irodalom — má28