Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

A barokk

sutt is megfigyelhető! — újbóli előretörése Magyarországon képes volt egészen megakasztani egy korábban - igaz, túl erőtlenül — már megindult folyamatot: az önálló, irodalmi célú irodalom kialakulását. A jelentős alkotók figyelemreméltó módon mégis megtalálták helyüket. Az egyik típus — ide sorolható a hivatalnokoskodó kisnemes Rimay éppúgy, mint a horvátországi bán Zrínyi — a korukbeli magyar irodalmi hagyományokhoz, olvasói várakozásokhoz igen kevéssé alkalmazkodva, magyar nyelvű világirodalmat műveltek, s ezért hiába bíztak a széles körű hatás lehetőségében. A másik típus a vezető ideológus — Szenei Molnár, Pázmány — típusa, mely a reformáció és ellenreformáció harcában fegyverként használta tollát. Pázmány Péter fellépésétől szokták számítani az irodalomtörténészek a magyar barokk irodalom kezdeteit. A barokk fogalma körül sok vita dúl; nehéz ezt az eredetileg a művészettörténet számára kialakított kategóriát az irodalomra alkalmazni. Itt sokkal kevésbé élesen különülnek el a reneszánsz és a barokk művek egymástól, mint a képzőművészetben. Ha létezett is barokk kompozíciós elv a magyar irodalomban, az nyilván csak a magas irodalom legfölső rétegére — bizonyos mértékig Zrínyi eposzára lehetett jellemző, de már például Pázmány prédikációira, melyek a lehető legszélesebb közönség számára készültek, aligha. A válság a XVII. század utolsó harmadában tovább mélyült. A harmincéves háború befejeztével (1648) a magyar politikusok úgy látták, elérkezett a pillanat a töröknek Habsburg-segítséggel történő kiverésére. Nem ez történt. II. Rákóczi György szerencsétlen lengyelországi hadjárata, majd a szégyenletes vasvári béke (1664) megpecsételte az országrészek sorsát: az újjászervezett török birodalom immár közvetlenül kormányozta Erdélyt, a királyi Magyarország pedig az ellenreformáció legdurvább erőszakosságait, a Habsburgok nyílt zsarnokságát volt kénytelen eltűrni. Sellyei István gályarab-prédikátor gyülekezetének úrvacsora-kelyhe. (Arany, drágakövekkel. 23 cm magas. Pápai Ref. Gyülekezet.) Nyéki Vörös Mátyás, katolikus pap-költő (1575-1654) imádságos könyve. (OSzK Kézirattár Oct. Hung. 511.) 29