Horváth Iván - Kőszeghy Péter: A reneszánsz és a barokk kora (1550–1750) (Képes bevezető a magyar irodalom világába, Budapest, 1986)

A reneszánsz

Háro m pro tes táns sz erz ő A reformáció irodalmi szempontból is kiemelkedő egyénisége volt a kezdetben katolikus, majd evangélikus, később református, végül szentháromságtagadó Heltai Gáspár (?—1574), az evangélikus Bornemisza Péter (1535-1584), valamint a szombatos felekezethez közel kerülő szentháromságtagadó Bogáti Fazakas Miklós (1549-1592 k.). A német anyanyelvű Heltai az irodalmi igényű magyar próza egyik megteremtője, s egyben az első polgári szemléletű írónk. (Polgári vállalkozás volt nevezetes kolozsvári nyomdája is, melynek számos terméke látható kiállításunkon.) Teológiai, polémikus és oktató művek után jelent meg legnagyobb írói-kiadói vállalkozása, a Krónika az magyaroknak dolgairól, az első, magyar nyelvű, összefoglaló történeti munka. A próza fejlődése szempontjából a Ponciánus császár históriáját, e szórakoztató történetekből összeállított gyűjteményt, valamint az ezópusi mesék nyomán készült Száz fabulái tarjuk legfontosabb művének. Az első mese ars poetica: az irodalom fontosságáról szóló példabeszéd. I. fabula A kakasról és a gyöngyről Egy kakas a szeméten vakargatván, keres valamit ennyi. És tálála egy szép gyöngyét. Látván kedig [pedig], azt mondd: - Bezzeg szép fénes állatot találtam! De meccek [mit teszek] vele?Nem adnék egy árpaszömet rajta! - Értelme: A bölcs Ezópus e fabulával megcsúfolja a tudatlan és goromba népeket, kik semmi írást avagy egyéb szép mesteri és bölcs dolgokat nem tanoltanak, és miérthogy ítélet nélkül valók, nem tudják azokat megböcsülleni; avval kedig megelégösznek, hogy valami foldozással ételt-italt és a mindennapi életre valót találhatnak. Mint a szebeni szöcs mondja volt, midőn a szép török lovat dicsírik volt előtte: - Bizony szép és kellemes marha volna, ha ködment tudna csinálni! De nem tud. Mire való ezokáért?! A később püspöki méltóságra emelkedett Bornemisza Péter ifjúkorában a liptói főúrnak, Balassa Jánosnak volt udvari prédikátora. (Talán az ő híres bölcsődalára ringatták Balassi Bálintot.) Tragoedia magyar nyelven című Szophoklész-átdolgozásában, mely a műfaj hazai úttörője, figyelemreméltóan keveredik a protestáns és a humanista erkölcstan. De Bornemisza stilárisan is keresztényiesíti a szereplők beszédét, például: ELECTRA. Óh, nagy Isten, úr Isten, ne hagyj, tekints reám, mennyország, hová hagysz illy méltatlanságot, úr Isten? Az én anyám el veszte engemet, el veszté nemzetségemet, óh, veszett asszonyiállat, meg ölé atyámat, óh, gonosz nemzet, meg szeplősíté az én édes atyámnak tiszta ágyát, jaj, mint veszek, minden hirünket-nevünket el veszté! Óh, szivem, atyám, óh, atyám, Agamennon Király, melly híres-neves, melly gazdag, melly hatalmas király valál te! Óh, atyám, atyám, én édes atyám, mint vészéi te két förtelmes, hitvány lator miatt, jaj, jaj, én is mint veszék! 13