A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Új szerzemények 2002-2006
ÚJ SZERZEMÉNYEK 2002-2006 A közgyűjtemények által rendezett időszaki kiállítások közül sajátos a hangulata azoknak a tárlatoknak, amelyeken egy hosszabb vagy rövidebb periódusban az intézmény gyűjteményébe került műtárgyak - muzeológusi szakkifejezéssel élve: az új szerzemények-láthatók. E rendezvények mindennél érzékletesebben és hatásosabban tájékoztatják a szakembereket és a nagyközönséget arról, hogy tesz egy közgyűjtemény eleget a kulturális örökség védelmével kapcsolatban rá háruló feladatoknak, kevésbé hivatalosan fogalmazva: mekkora céltudatossággal és a támogatók milyen körét maga mögött tudva törekszik betölteni hivatását. E bemutatók megtekintése során a másik tapasztalat az lehet, hogy a műtárgyak nyújtotta élményt gazdagítják a közgyűjteménybe kerülésükkel kapcsolatos adatok, információk. Kiderülhet: egy-egy esetben összeforr a műtárggyal a korábbi őrzők vagy az ajándékozó személye. A Kassák Múzeum a gyűjteménygyarapítással kapcsolatos tevékenységét immár harminc éve tartó következetességgel Kassák Lajos irodalmi, képzőművészeti, folyóiratszerkesztői és mozgalomszervezői munkássága tárgyi emlékeinek megszerzésére összpontosítja. Ugyanakkor feladatának tartja a múzeum névadójának utóéletét dokumentáló művek legjobbjainak megszerzését is. A műtárgy vásárlásokhoz az anyagi hátteret 1986 óta a Kassák Lajosné végrendelkezésének köszönhetően létrejött Kassák Alapítvány biztosítja. A gyűjteménygyarapítás különleges alkalmai időszaki kiállításaink: egy-egy életmű bemutatásával kapcsolatos fáradozásainkat olykor műtárgyak ajándékozásával viszonozzák a művészek vagy hozzátartozóik. Több ajándékozást nem előz meg semmiféle „jószolgálat": a művészek vagy örököseik vagy műtárgyaknak más módon tulajdonosaivá vált magánszemélyek a Kassák Múzeum virtuális baráti körének tagjaiként egyszerűen átadják, amiről intézményünk munkáját figyelemmel kísérve úgy vélik, hogy ide való. Köszönet nagylelkűségükért! A gyűjteménygyarapítás alkalmait keresve megkülönböztetett érdeklődést tanúsítunk azok iránt a műtárgyak iránt, amelyek a rajtuk található dedikálás tanúsága szerint mint személyes kapcsolatot, barátságot dokumentáló ajándékok egykor múzeumunk névadójának tulajdonában voltak, s amelyektől annak idején valamilyen okból megvált. Közéjük tartozik Tihanyi Lajos, Fenyves Sándor és Szittya Emil egy-egy grafikája. Tihanyi Ivan Gollról készített portréjának litográfiapéldányát akkor kapta ajándékul-emlékül Kassák, amikor 1926 nyarán párizsi tartózkodásakor fölkereste a festőt. A választás azért eshetett épp erre a portréra, mert Tihanyi számára ismert volt a Kassákot és Ivan Gollt egymáshoz fűző szakmai, munkatársi kapcsolat, az egymás személye és munkássága iránt érzett kölcsönös megbecsülés, továbbá az is, hogy Kassák Párizsban időzve már találkozott vagy találkozni készült francia pályatársával és annak feleségével, a szintén költő Claire Goll-lal. Hogy ez a találkozás létrejött, azt intézményünk másik szerzeménye, Ivan Göll és Claire Göll 1926-ban megjelent Poèmes de jalouse (A féltékenység versei) című kötetének mindkettőjük által Kassáknak dedikált példánya bizonyítja. A francia-német íróházaspár és Kassák közötti kapcsolat korábbi és későbbi dokumentuma két másik dedikált könyv. Claire Göll Lyrische Films (Lírai filmek) című kötetében a Kassáknak szóló ajánlás keltezése - Paris 1923 - nem meglepetés. Annál inkább az Ivan Göll Agnus Dei című regénye megjelenésének dátuma: 1929. A szakmai köztudatban ugyanis mindmáig az a meggyőződés rögzült, hogy Kassák számára az 1926 őszén történt hazatérés az európai avantgárd központokkal és alkotókkal kialakított kapcsolat azonnali megszűnését jelentette. Hogy a költő és mozgalomszervező Kassákot Európa szerte még évekkel a bécsi korszak után is számon tartották, azt a spanyol Rogelio Buendía Guia de Jardines (Kalauz a kertekhez) című verskötetének 1928. február 1 -jén Kassák számára dedikált példánya igazolja. A tisztelet és megbecsülés e tárgyi emléke azért is érdemel különleges figyelmet, mert a szerző nem tartozott a bécsi Ma munkatársi köréhez, s kötete az európai avantgárd mozgalmakban szerepet vállaló Kassák spanyol kapcsolatainak egyetlen ismert dokumentuma. Nem volt a bécsi Ma munkatársa a színműíró Céline Arnauld, a szintén francia Heny Petiot és az olasz futurista mozgalom fontos személyiségeként ismert Francesco Canguillo sem. Az általuk 1923-25-ben Kassákhoz a Ma bécsi szerkesztőségének címére elküldött egy-egy dedikált kötet azt bizonyítja, hogy a Kassák munkásságát ismerő és becsülő írók, képzőművészek köre szélesebb volt annál, mint amiről eddig tudomásunk volt. A Ma 1923. november 15-i számában közölt Beküldött könyvek és folyóiratok című összeállításból kiderül, Arnauld és Canguillo már korábban is eljuttatták egy-egy kötetüket a szerkesztőség címére. Nyilván annak reményében, hogy egy-egy munkájuk esetleg bederül a Ma valamelyik számának anyagába, vagy ismertetés jelenik meg róluk. Kassák tulajdona volt az Izobrazityeljnoe Iszkusztvo című szentpétervári folyóirat 1919-ben megjelent első száma is, lapjain Bruk, Kandinszkij, Malevics, Ivan Punin írásaival, Altman, Malevics, Rosanova, Sterenberg, Tatlin és mások műveinek reprodukcióival. Alighanem ez lehetett az első nyomtatott forrás, ahonnan Kassák az orosz konstruktivisták törekvéseitől, munkásságáról tudomást szerezhetett. Kassák ceruzaírású szerkesztői rájegyzésének tanúsága szerint e művészettörténeti jelentőségű folyóiratszámból került a már Budapesten kiadott Dokumentum című folyóirat 1927. januári számába Tatlin egyik művének reprodukciója. Az orosz folyóirat e nevezetes számát 1955-ben a Kassákkal közös könyvírásra vállalkozó Pán Imre kérte el, tőle a művészettörténész és művészetfilozófus Mezei Árpád. Mezei 1975-ben Budapestről New Yorkba költözött, s magával vitte a folyóiratot is. Halála után hagyatékát családja tagjai örökölték, s egyikük, a szintén New Yorkban élő dr. Müller Miklós a folyóiratot ajándékként eljuttatta a Kassák Múzeumba.
