A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Új szerzemények 2002-2006

ÚJ SZERZEMÉNYEK 2002-2006 A közgyűjtemények által rendezett időszaki kiállítások közül sa­játos a hangulata azoknak a tárlatoknak, amelyeken egy hosszabb vagy rövidebb periódusban az intézmény gyűjteményébe került műtárgyak - muzeológusi szakkifejezéssel élve: az új szerzemé­nyek-láthatók. E rendezvények mindennél érzékletesebben és hatásosabban tájékoztatják a szakembereket és a nagyközönsé­get arról, hogy tesz egy közgyűjtemény eleget a kulturális örökség védelmével kapcsolatban rá háruló feladatoknak, kevésbé hivata­losan fogalmazva: mekkora céltudatossággal és a támogatók mi­lyen körét maga mögött tudva törekszik betölteni hivatását. E be­mutatók megtekintése során a másik tapasztalat az lehet, hogy a műtárgyak nyújtotta élményt gazdagítják a közgyűjteménybe kerülésükkel kapcsolatos adatok, információk. Kiderülhet: egy-egy esetben összeforr a műtárggyal a korábbi őrzők vagy az ajándé­kozó személye. A Kassák Múzeum a gyűjteménygyarapítással kapcsolatos te­vékenységét immár harminc éve tartó következetességgel Kassák Lajos irodalmi, képzőművészeti, folyóiratszerkesztői és mozgalom­szervezői munkássága tárgyi emlékeinek megszerzésére össz­pontosítja. Ugyanakkor feladatának tartja a múzeum névadójá­nak utóéletét dokumentáló művek legjobbjainak megszerzését is. A műtárgy vásárlásokhoz az anyagi hátteret 1986 óta a Kassák Lajosné végrendelkezésének köszönhetően létrejött Kassák Ala­pítvány biztosítja. A gyűjteménygyarapítás különleges alkalmai időszaki kiállításaink: egy-egy életmű bemutatásával kapcsolatos fáradozásainkat olykor műtárgyak ajándékozásával viszonozzák a művészek vagy hozzátartozóik. Több ajándékozást nem előz meg semmiféle „jószolgálat": a művészek vagy örököseik vagy műtár­gyaknak más módon tulajdonosaivá vált magánszemélyek a Kas­sák Múzeum virtuális baráti körének tagjaiként egyszerűen átad­ják, amiről intézményünk munkáját figyelemmel kísérve úgy vélik, hogy ide való. Köszönet nagylelkűségükért! A gyűjteménygyarapítás alkalmait keresve megkülönböztetett érdeklődést tanúsítunk azok iránt a műtárgyak iránt, amelyek a rajtuk található dedikálás tanúsága szerint mint személyes kap­csolatot, barátságot dokumentáló ajándékok egykor múzeumunk névadójának tulajdonában voltak, s amelyektől annak idején va­lamilyen okból megvált. Közéjük tartozik Tihanyi Lajos, Fenyves Sándor és Szittya Emil egy-egy grafikája. Tihanyi Ivan Gollról készített portréjának litográfiapéldányát ak­kor kapta ajándékul-emlékül Kassák, amikor 1926 nyarán párizsi tartózkodásakor fölkereste a festőt. A választás azért eshetett épp erre a portréra, mert Tihanyi számára ismert volt a Kassákot és Ivan Gollt egymáshoz fűző szakmai, munkatársi kapcsolat, az egymás személye és munkássága iránt érzett kölcsönös megbe­csülés, továbbá az is, hogy Kassák Párizsban időzve már találko­zott vagy találkozni készült francia pályatársával és annak felesé­gével, a szintén költő Claire Goll-lal. Hogy ez a találkozás létrejött, azt intézményünk másik szerzeménye, Ivan Göll és Claire Göll 1926-ban megjelent Poèmes de jalouse (A féltékenység versei) című kötetének mindkettőjük által Kassáknak dedikált példánya bizonyítja. A francia-német íróházaspár és Kassák közötti kapcso­lat korábbi és későbbi dokumentuma két másik dedikált könyv. Claire Göll Lyrische Films (Lírai filmek) című kötetében a Kassák­nak szóló ajánlás keltezése - Paris 1923 - nem meglepetés. Annál inkább az Ivan Göll Agnus Dei című regénye megjelenésének dá­tuma: 1929. A szakmai köztudatban ugyanis mindmáig az a meg­győződés rögzült, hogy Kassák számára az 1926 őszén történt hazatérés az európai avantgárd központokkal és alkotókkal kiala­kított kapcsolat azonnali megszűnését jelentette. Hogy a költő és mozgalomszervező Kassákot Európa szerte még évekkel a bécsi korszak után is számon tartották, azt a spanyol Rogelio Buendía Guia de Jardines (Kalauz a kertekhez) című verskötetének 1928. feb­ruár 1 -jén Kassák számára dedikált példánya igazolja. A tisztelet és megbecsülés e tárgyi emléke azért is érdemel különleges figyel­met, mert a szerző nem tartozott a bécsi Ma munkatársi köréhez, s kötete az európai avantgárd mozgalmakban szerepet vállaló Kassák spanyol kapcsolatainak egyetlen ismert dokumentuma. Nem volt a bécsi Ma munkatársa a színműíró Céline Arnauld, a szintén francia Heny Petiot és az olasz futurista mozgalom fon­tos személyiségeként ismert Francesco Canguillo sem. Az álta­luk 1923-25-ben Kassákhoz a Ma bécsi szerkesztőségének címé­re elküldött egy-egy dedikált kötet azt bizonyítja, hogy a Kassák munkásságát ismerő és becsülő írók, képzőművészek köre széle­sebb volt annál, mint amiről eddig tudomásunk volt. A Ma 1923. november 15-i számában közölt Beküldött könyvek és folyóiratok című összeállításból kiderül, Arnauld és Canguillo már korábban is eljuttatták egy-egy kötetüket a szerkesztőség címére. Nyilván annak reményében, hogy egy-egy munkájuk esetleg bederül a Ma valamelyik számának anyagába, vagy ismertetés jelenik meg róluk. Kassák tulajdona volt az Izobrazityeljnoe Iszkusztvo című szent­pétervári folyóirat 1919-ben megjelent első száma is, lapjain Bruk, Kandinszkij, Malevics, Ivan Punin írásaival, Altman, Malevics, Ro­sanova, Sterenberg, Tatlin és mások műveinek reprodukcióival. Alighanem ez lehetett az első nyomtatott forrás, ahonnan Kassák az orosz konstruktivisták törekvéseitől, munkásságáról tudomást szerezhetett. Kassák ceruzaírású szerkesztői rájegyzésének tanú­sága szerint e művészettörténeti jelentőségű folyóiratszámból ke­rült a már Budapesten kiadott Dokumentum című folyóirat 1927. januári számába Tatlin egyik művének reprodukciója. Az orosz folyóirat e nevezetes számát 1955-ben a Kassákkal közös könyv­írásra vállalkozó Pán Imre kérte el, tőle a művészettörténész és művészetfilozófus Mezei Árpád. Mezei 1975-ben Budapestről New Yorkba költözött, s magával vitte a folyóiratot is. Halála után hagya­tékát családja tagjai örökölték, s egyikük, a szintén New Yorkban élő dr. Müller Miklós a folyóiratot ajándékként eljuttatta a Kassák Múzeumba.

Next

/
Oldalképek
Tartalom