A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai

Új szerzemények 2002-2006

Fenyves Sándor halászt ábrázoló tollrajza szintén kapcsolatot dokumentál. Kassák a Munka címlapjaihoz és saját könyvei borítójához grafikát keresve figyelt föl a még huszonéves művész rajzaira, egy „magábahúzódó, halk egyéniség" eredeti tehetségre, művészi igényességre valló megnyilatkozásait ismerve föl bennük. Első alkalommal -1933 májusában - rögtön a Munka címlapjára helyezte Fenyves egyik rajzát. Két év múlva, 1935 júliusában ismét a fiatal grafikus egyik tollrajzával ékesítette folyóirata címlapját. 1936-ban három megbízást adott neki. Fenyves a Munkában megjelenő egy-egy íráshoz elkészítette Kassák és Bartók portréját, megtervezte Kassák Három történet című kötetének borítóját. Kassák Fenyves 1945 novemberében rendezett emlékkiállításáról írva mint „a nagyszerű pálya kettétöréséről", fájdalmas veszteségről emlékezett meg az általa emberként és művészként is nagyra tartott ifjú munkatárs korai haláláról. Az 1950-es évek közepéig őrzött, majd Pán Imrének átadott grafika azért is becses műtárgy, mert alkotójának életművéből ma még kamarakiállításhoz elegendő darabot is nehéz lenne összeszedni. Bár vannak kételyeink, mégis Kassák egykori csavargótársa, a később íróként és festőként is hírnevet szerzett Szittya Emil műveként mutatjuk be azt a Kassáknak dedikált akvarellt, amely sok más egyébbel együtt szintén az 1950-es évek közepén került Pán Imréhez, az ő hagyatékából pedig gyűjteményünkbe. Szomorúan gondolunk vissza arra, hogy az 1989-ben intézményünkben rendezett Szittya Emil-kiállítás alkalmából a körülmények kedvezőtlen alakulása miatt egyetlen Szittya Emil-festmény sem kerülhetett hozzánk. Kapcsolatok, találkozások emlékei Kassák pályatársaknak, barátoknak dedikált könyvei. Irodalomtörténeti jelentőségű műtárgy az 1915 tavaszán megjelent Éposz Wagner maszkjában Kosztolányi Dezsőnek ajándékozott példánya. Kosztolányi volt ugyanis, aki a Nyugatban a kötetet méltatva az irodalmi közvélemény előtt költővé avatta Kassákot, s aki a fiatal pályatárs háborús versciklusának hatására azt is szükségesnek tartotta, hogy a nyilvánosság előtt leszámoljon saját költői múltjával, és elfogadja egy erőteljesebb hangú, avantgárd költőiségű irodalom létjogosultságát. A Neufeld Ervinnek dedikált Novelláskönyv a Munka című folyóiratban az 1920-as évek végétől Falus Ervin néven könyvismertetésekkel, politikai elemzésekkel jelentkező, később a vészkorszak idején tragikus körülmények között elpusztult baloldali elkötelezettségű jogász emlékét idézi föl. Ha egyszer valaki megírja Kassák és Bálint György kapcsolatának történetét, nem hagyhatja figyelmen kívül azt a négy kötetet, amelyet Kassák dedikált a kiváló publicistának. Forrásértékű a Radnóti Miklós szerkesztő- és költőbarátjaként ismert Vajda Jánosnak, a kritikus Kárpáti Auélnak, a budapesti és a bécsi Mában, továbbá a Munkában gyakran szerepelt költő-tanítvány Hernádi (Hercz) Györgynek, a progresszív katolikus folyóiratok szerkesztőjeként és munkatársaként számon tartott Katona Jenőnek, továbbá Hamvas Bélának, Rafael Viktornak, Dévényi Ivánnak dedikált egy vagy több kötet. Akik tudják, hogy Kassák a könyveit dedikálva mennyire takarékosan bánt az érzelmeket kifejező szavakkal, azok számára meglepetés a Munkanélküliek című regény egyik példányába Chorin Ferenc számára írt ajánlás. Kassák valószínűleg anyagi segítséget köszönt meg 1932 karácsonyán a Gyáriparosok Országos Szövetsége frissen megválasztott elnökének. Viszonzás volt a köztársasági elnök Tildy Zoltánnak szóló ajánlás is azért az érdeklődésért és szimpátiáért, amit a politikus 1947-ben Kassák irodalmi és közéleti munkássága iránt tanúsított. A kéziratszerzemények közül megkülönböztetett figyelmet érdemel az Éposz Wagner maszkjában teljes anyagának Marsisten nyája címet viselő kézirata, amely a versszövegeket a kötettől eltérő elrendezésben tartalmazza. Kassák a 12 lapnyi összeállítást Ady tanácsára Fenyő Miksának küldte el. Tőle a kézirat utóbb vejéhez, az építész Major Mátéhoz került. Major Mátétól föltehetően szívesség viszonzásaként a költő Lakatos Istvánhoz, Lakatos István halála után feleségéhez, az ő halála után örököseihez, egyikőjüktől pedig a Kassák Múzeumba. Kassák 1916 júniusában György Mátyásnak írott levele azért számít ritkaságnak, mert A Tett szerkesztőségi levelezéséből alig maradt meg valami. A szerzeményezés során gyűjteményünkbe került fotók egy részéből-Fejér Zoltán, Gönci (Frühof) Sándor, Haár Ferenc, Koffán Károly, Lengyel Lajos, Reismann Mariann, Rónai Dénes, Vattay Elemér, Zinner Erzsébet és mások felvételeiből - alkalmi portrésorozat állítható össze a Kassák életében szerepet játszó személyekről, akik között családtagok éppúgy találhatók, mint a magyar kultúra halhatatlanjai közé tartozó pályatársak. A felvételek egy másik csoportja Kassák 1945 utáni közszerepléseit örökíti meg, érzékeltetve a megörökített eseményen túl a személyes helyzetet is. Külön sorozat állt össze a 102. életévében lévő Tabák Lajos 1929-32-ben készült szociofotóiból és Fejér Zoltán az avantgárd fényképezés hőskorát idéző újabb fotogramjaiból. A képzőművészeti szerzemények közvetlenül Kassák személyéhez kapcsolódó részét a róla készült portrék, Gadányi Jenő, Masznyik Iván, Juraj Melis, Mezei Gábor grafikái, Szandai Sándor plasztikája alkotják, nemcsak a modell testi valóját és szellemét idézve föl, hanem többet-kevesebbet a keletkezés idejének és alkalmának hangulatából is. A képzőművészeti szerzemények jelenkorunkhoz legközelebb álló csoportjának darabjai - Ézsiás István, Gáyor Tibor, Haász István, Maurer Dóra, Juraj Melis, Gy. Molnár István, Nem's Judith és a fiatalabb nemzedékhez tartozó Dárdai Zsuzsa, Kovács Tamás László, Saxon-Szász János Kassák emlékének szánt egy vagy több munkája - a megszakítás nélküli utóélet, a ma is érzékelhető hatás megannyi bizonyítéka. Az 1920-as évek avantgárd mesterei közé tartozó Walter Dexel grafikája, a kortársunkként napjainkban is dolgozó Jürgen Waller plasztikája intézményünk egy-egy kiállításának ajándékként gyűjteményünk részévé vált tárgyi emléke. CSAPLÁR FERENC