A Kassák Múzeum kiállítási katalógusai, kisebb kiadványai
Külföldi művészek alkotásai magyar írók gyűjteményéből
CSAPLÁR FERENC ÍRÓK, MŰTÁRGYAK, KÉZFOGÁSOK Nemcsak műfordítások, levelek, cikkek, regények, drámák, költemények tanúskodhatnak írók idegen kultúrák iránti érdeklődéséről, hanem műtárgyaik is. A 20. században erre Kassák Lajos gyűjteményének külföldi művészek alkotásaiból álló része a legkorábbi példa. Kassáknak az avantgárd egyik legrangosabb nemzetközi fóruma, az 1920-tól Bécsben megjelentetett Ma szerkesztőjeként s az európai avantgárd mozgalmak körében ismert vizuális művészként sikerült e műtárgyegyüttesre szert tennie. Gyűjteménye külföldi anyagának egyik első darabja Kurt Schwitters korai kollázsa volt. Az orosz konstruktivisták által küldött művek közül Ivan Puni linómetszetét, Liszickij 1922-ben Berlinben kiadott Szuprematista mese két négyzetről című albumának dedikált példányát ismerjük. A weimari Bauhaus munkássága többek között Karl Peter Röhl grafikái, továbbá Paul Klee, Vaszilij Kandinszkij, Herbert Bayer, Paul Häberer, Dörte Helm-Heise képeslap-grafikáinak litográfia-példányai révén került gyűjteményébe. A németországi avantgárd többi csoportosulásától, illetve művészétől érkezett anyagból Willi Baumeister öt fotórajzát és Günter Hirschel-Protsch két színpadtervét tartjuk számon. A küldemények közül az egyik legérdekesebb a ma már hazájában is elfeledett művésznek számító holland Jan Arnoldus Hagen Kassák tiszteletére készített litográfiája. A külföldi eredetű műtárgyak másik csoportja az 1960-as évek elején lett a gyűjtemény része. Kassák Vieira da Silvával már az 1950-es évek végén grafikát cserélt; a modern portugál festészet egyik legnagyobb alakjaként számon tartott művésznő több mappáját, albumát is eljuttatta hozzá. 1961-ben Párizsban kapta ajándékul Kassák Michel Seuphor dedikált grafikai lapját, mely nemcsak arra emlékeztet, hogy Seuphor részt vett magyar pályatársa előző évi párizsi kiállításának előkészítésében, hanem arra is, hogy a flamand képzőművész és író az 1920-as évek elején az Antwerpenben megjelenő Het Overzicht szerkesztőjeként reprodukciók és szövegek közlésével Kassákot is bemutatta a belgiumi közönségnek. Szintén Párizsból hozta Kassák az argentin Julio Le Parc kollázsát és a Victor Vasarelyvel kiadott mappát, benne a Franciaországban élő magyar pályatárs hat grafikájával. Nyolc magyar absztrakt festő 1964. évi pozsonyi kiállítása alkalmával került a gyűjteménybe a cseh Jiri Kolar az ajándékozottnak dedikált kollázsa annak bizonyítékául, hogy Kassákban ekkor már a fiatalabb nemzedékek is a különböző országok művészei közötti együttműködés történelmi alakját látták. íróink műtárgyai között alig akad olyan, melynek időben és térben oly szerteágazó kapcsolatrendszere lenne tulajdonosa életművében, mint ahogyan Picasso egyik litográfiája összefügg Somlyó György esszéírói és költői munkásságával. Picasso először csak könyv- és folyóiratreprodukciókból megismert festményei, grafikái már az 1930-as évek közepén a szenzáció és fölfedezés erejével hatottak a képzőművészet világával ismerkedni kezdő diákra, az 1944. évi magyarországi vészkorszak túlélője azonban a művészi kalandsorozatnál immár többet: sorskérdésekre, alkotói problémákra választ kínáló művészetet látott Picasso munkásságában. A Csendélet antik fejjel, a Guernica és A zománcserpenyő festője a melankóliától a barbárság elleni tiltakozásig, a pusztulás, rombolás átélésétől az újrakezdésig, egy természetesebb élet igenléséig eljutó embert jelentette az 1947-ben Párizsból a három Picasso-képről esszét küldő fiatal költő számára. Az 1960-as években,a képzőművészeti absztrakcióról és a „modernizmusról" folyó viták idején Picasso a világ és az ember sokféleségét kifejezni tudó, átváltozásokban gazdag művészete a fanatizmusokkal és a dogmákkal, „a véglegesség és a visszavonhatatlanság" politikai és művészeti kategóriáival való szembefordulást, a „minden lehet másképpen is" gondolatát példázta az esszéíró Somlyó műveiben. És akkor még nem szóltunk a költőről, aki 1955-ben - ismét megnyilatkozásra késztető történelmi pillanatban - verssel szólt a rettenet és remény kifejezésére egyaránt vállalkozó spanyol-francia mester művészetének egyetemességéről. Ilyen előzmények után látogatott el Somlyó 1970 nyári hónapjaiban egy nyugat-európai utazás során a spanyol határ melletti francia kisvárosba, Ceret-be, ahol annak idején a fiatal Picasso oly gyakran és szívesen időzött, s ahol most a helyi múzeum igazgatójától a váratlan vendégként betoppanó s az épp látható irodalmi-képzőművészeti tárlaton verskéziratával szereplő magyar költő Picasso-plakátot kapott ajándékul-emlékül. Az egy évvel korábbi Homage à René Char című kiállításra 50 példányban készült litográfia azért is szerencsés választás volt, mert Somlyó műfordítóként már az 1960-as évek végén Char korai megismertetői közé tartozott. Somlyó műfordítói és esszéírói munkásságával, más kultúrák iránti érdeklődésével áll összefüggésben a Picasso szemei című Rafael Alberti-rajz megszerzése is. A fiatalon képzőművésznek készülő spanyol költő barátságukra és találkozásaikra emlékeztető ajándékként küldte el a különleges grafikát versei fordítójának, Magyarországon 1962-ben Az ismeretlen angyal címmel megjelent kötete szerkesztőjének, előszó-írójának. Somlyó műfordítói - azaz kultúraközvetítő - munkásságából, baráti kapcsolataiból vezethető le az is, hogy a kortárs francia költők versidézeteinek fölhasználásával kollázssorozatot készítő Bertrand Dorny épp a Guillevic című ragasztott kompozíciót tartotta szükségesnek ajándékul adni. Ugyanő a szintén különleges vállalkozásnak számító művészkönyv-sorozata egyik darabját Somlyó költészetének szentelte. Akik tudják, hogy Szent György alakja és a hozzá fűződő legendakör milyen régóta foglalkoztatja Somlyót, azok számára érthető, miért lehetett becses ajándék Pierre Székely 1990-ben készített Szent György című grafikája. Vonzalmak, találkozások és barátságok emlékét őrzik, az európai kultúrák között létrejövő kapcsolatokat érzékeltetik Hubay Miklós gyűjteményének külföldi darabjai is. Hubert Montarier, a magyar származású felesége ösztönzésére kultúránk iránt már az 1940-es évek vége óta érdeklődő, magyar szépirodalom fordítására is vállalkozó svájci képzőművész az 1960-as években Budapesten kötött barátságot Hubayval. Magyarországi látogatásai emlékét nemcsak Budapestről készített s egy itteni kiállításon be is mutatott festmény- és rajzsorozata őrzi, hanem az az 1961-ben festett 1
