Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
Péter Zoltán: Kassák bécsi váltása
eddig látszott - bár ez a szerep kettős. Kassák a folyóiratot és a három személyiség teljesítményét nagynak és figyelemre méltónak tartotta talán élete végéig, de csak pályafutása kezdetén (a megfelelni akarás fázisában) csodálta őket. 1915-ben (a rivalizálás fázisának kezdetén) már elsőrangú feladatai közé tartozott teljesítményüket meghaladni, alkotásukat és programjukat elavultként láttatni. És pontosan azért, mert olyan - szimbolikusan domináns, de gazdaságilag (a populáris írók által) dominált - fórumot és alkotókat szemelt ki magának, akik az úgynevezett „tiszta irodalom" mellett döntöttek, számára is elkerülhetetlenné vált, hogy ezekkel a klasszikus modernitás jegyében álló művekkel valamelyest mégis kompatibilis és versenyre alkalmas formában íródott műveket alkosson. Bár az 1920-as évek alkotásai, művészi kategóriái már jórészt függetlenek a modernisták által képviselt formáktól és tartalmaktól, művészi teljesítmény (megformáltság, stílus) szempontjából ezekkel mégis csak konkurens és komplementer viszonyban állnak. Másképp fogalmazva: Az irodalmi mezőkét pólusa, tehát a szimbolikusan domináns klasszikus modern és a szimbolikusan domináns avantgárd pólus, illetve ezen belül az Osvát és Kassák körül tömörülő alkotói konstelláció a művészet kérdésfeltevésein (például tartalom és forma viszonyán) elmélkedik, és nem valamely politikai vagy üzleti feladat megoldásán fáradozik. Ha Kassák megmarad 1915ben megütött forradalmi, világmegváltó hangneménél és 1921-ben nem vált nyelvezetet, akkor az akkori nemzetközi dadaista és konstruktivista körök belső elismerése elmarad, és valószínűleg a mai szélesebb körű kanonizáció sem következik be. 2. Miért volt minimális a kapcsolat a Ma-kör és a bécsi aktivisták, expresszionisták és a bécsi munkásmozgalom képviselői között? A művészekkel azért, mert Ausztriában kevesen vallották magukénak a dadaista és a későbbi racionalisztikus, konstruktivista irányba mutató irányzatot, amelyek a húszas évek transznacionális avantgárd terében egymást követően dominánsak voltak. E kevés bécsi író és művész közé tartozott Friedrich Kieslerjakob Levy Moreno, Josef Hauer és a ma már
