Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)
Péter Zoltán: Kassák bécsi váltása
dimenzionált politikai jellegét: „Egymagát emberré váltani akaró osztály gondolataikban meg nem értett, cselekedeteikben egyedül cselekvő művészei kiáltanak felétek testvéri szóval." 2 Mivel a bécsi aktivisták, illetve az „új művészek" nagy része forradalmi reményeit feladva átköltözött Berlinbe, kevés a valószínűsége annak, hogy Kassák forradalmi kiáltványa elért vagy megfogott volna valakit. Akik nem vándoroltak ki, többnyire az expresszionista művészetbe menekültek. Dadaista és konstruktivista irányultságú író és művész Ausztriában alig volt. Gyakorlatilag csak Jakob Levy Moreno, Josef Hauer, Hans Suschny és Friedrich Kiesler, valamint a Franz Cizek által vezetett képzőművészeti iskola - különös tekintettel az ott tanuló Erika Giovanna Klien - sorolhatók egyik vagy másik irányzathoz. Noha valamivel kevesebb, mint előtte, de még 1918 után is legalább 30 kisebb-nagyobb, az „új irodalom" jegyében álló lap működött Bécsben, többek között: Der Anbruch, Musikblätter des Anbruch, Renaissance, Das Wort, Das Zelt, Literaria-Almanach, Der Strahl, Verl, Die Initiale és Horizont-Flugschriften. Ennek ellenére majdnem semmi nyomon követhető művészi kapcsolat nem volt a Ma és az osztrák lapok között. A Künstlerhilfe Almanach derLiteraria 1924-es kiadványán kívül - amelyben olyan prominens írók szerepelnek, mint például Karl Kraus, Robert Musil és Rober Müller - Kassák 1926-ig egyiklapban sem volt jelen. És ebbe a kötetbe sem egy „új" kassáki „hangnemben" íródott mű, hanem az 1915-ben, aktivista irányultságban keletkezett Mesteremberek című verse került be. Kivándorlása után Kassák még egy szűk évig gondolkodott kimondottan politikai kategóriákban. Ekkor arra a felismerésre jutott, hogy a régi utat nem lehet folytatni. 1922 júliusában így nyilatkozott: „Mindaz, amit eddig csináltunk, jó lehetett a maga nemében és a maga idejében, mert stilisztikai és esztétikai külső ráhatások nélkül egyek voltak velünk az alkotókkal, de ma már ránk nézve nem jelenthetnek azok 2. Ludwig Kassak: An die Künstler aller Länder. In: Ma. 1920,5. évf., 1-2. szám, 2. (2-4).
