Andrási Gábor szerk.: „... fejünkből töröljük ki a regulákat" Kassák Lajos az író, képzőművész, szerkesztő és közszereplő (PIM-Kassák Alapítvány, 2010)

G. Komoróczy Emőke: Kassák aktualitása - szellemének továbbélése az ezredvégi (új)avantgárdban

Magyarországon már „csak" a teljes perifériára szorítottsággal kellett bűnhődniük mindazoknak, akik vállalni merték a klasszikus avantgárd örökségét. így érthető, hogy miért számított főbenjáró bűnnek a pártállami időkben Kassák eszméinek „feltámasztása". Ha ugyanis nyilvánosan lelepleződik az álvalóság, amelyet a szovjet megszállás tartott fenn (ha ekkor már nem is tankokkal, de a jól kiépített KGB-hálózat segítségével), s feltárulnak a hatalmi manipulációs mechanizmusok, esetleg - mint 56-ban, illetve 68-ban - egy újabb „robbanás" veszélyeztetheti a KözépEurópában ekkorra már jól kiépített pártállami struktúrákat. Mindezek ellenére a hazai experimentális művészek (akik az igazságot feltáró mondandójukhoz adekvát formarendszert teremtettek) már a hatvanas-hetvenes években olyan intenzív - a nyolcvanas évek (új)avantgárd hullámát előkészítő - munkát végeztek, amely meggyőzően bizonyítja a kontinuitást nemcsak az 1945 utáni (mindössze három évig tartó) másodvirágkorral, hanem a történeti avantgárddal is. Természetesen a formákat illetően újszerű változatosságot találunk náluk, hiszen az avantgárd szellemiség lényege a mindig újat teremtés. A formák megmerevedése elleni küzdelem biztosítja a művészet élő kapcsolatát a mindig új valósággal (ahogy azt Kassák az Éljünk a mi időnkben című programadó írásában a húszas években megfogalmazta). Az experimentális kíváncsiságnak és kutatásnak mindig elsőbbsége van a tradícióval, magával az avantgárd tradícióval szemben is. Erdély Miklós Montázs-éhség című tanulmánya (Valóság, 1966. április) meggyőzően érzékelteti a klasszikus avantgárdhoz kapcsolódásukat (a művészet és az élet közötti határok eliminálása, a kollázs és a montázs elévülhetetlen technikai szerepe az új filmnyelv kialakításában - ami kétségtelenül a dadaistákhoz köthető); ugyanakkor félreérthetetlenül jelzi az új eljárások keresésének-meghódításának fontosságát is. Az ő elméleti alapvetésére épül az első hazai, tudatosan megtervezett és előkészített happening (Az ebéd - Altorjay Gábor, Jankovics Miklós, Szentjóby Tamás „tett-montázsa", 1966. június). Amit aztán több is követ; részint az írószövetségben, részint Erdély Miklós pincéjében, majd Halász Péter