Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Zeusz hasznos fia - SOMLYÓ GYÖRGY: „Zeusz hasznos fia ..." Devecseri Gáborról

Devecseri úgy őrzi meg ebben a semmiképp nem hermészi szférában, ahol élnie-halnia, élve halnia, halva élnie adatik, a maga hermészi voltát, hogy abban a mitológiai varázsrendszerben, amely költészete egész autentikus részére jellemző, megosztja azt, felét átváltoztatja nővé, aki „hirnökpálcáján pergeti / napom perceit, mint mozit" (Hermész a kulcslyukon benéz), s olyan ,fényt hoz", amelytől „félelmes-szép" lesz „a félhomály". Egészen a végső sötétségig. [...] Neki talán - akkor is, most is - „édes" lehetne „egyedül mulatni Krúdy Gyulával". Volt benne valami, ami mindig a valóság fölé emelte. Mindig önmaga fölé is. Mégha ezt nem látja is az (csak az nem látja), aki nem akarja látni. Miképpen ezt is előre megírta. Hiszen Teiresziász azért volt jós. Athéna, megvakításakor azt mondta az anyjának, a zihálva reszkető Kharikló nimfának, hogy „a fiad másképp lát, mint te gondolod. És mint ők gondolják". „Ok", akik „elvárják", hogy azt lássa, amit ők, mert csak azt akarják megtudni, amire vágynak." Mindamellett, Devecseri nem mindig volt jó jós. És maga se látott mindig jól. De annak bizonyosan megfelelt, amire Athéna felszólította a megvakítottan „az emberek felé meginduló" Teiresziászt, mikor is, csak amúgy mellékesen, még utánaszólt: „Légy költő." (Holmi, 1996/5.) cs