Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az Olümposz bűvöletében - DEVECSERI GÁBOR: Levél Vas Istvánhoz

verslábban történő oly gyakori, sajátosan homéroszi „megugratására" vonatkoztak. Hogyan ugratom meg a sort, a sor „versenyparipáját" a negyedik határozott és pendülő daktilussal, ha az első három verslábnak, vagy éppen a negyediknek mértékét hangsúlyjátékkal eleve elmosódottabbá teszem? Hogyan nyújthatom meg jelentősen a jelentős sor végét, ha az egész sort puszta „jellegmegőrző" dallamossággal amúgy is meglazítom, megnyújtom itt-ott? Nem, nem! Az antik verssorok nagyon is sokszor juttatják eszembe Babits szavait: Ügy született hajdan a vers az ujjam alatt, ahogy az Ur alkothatott valami szárnyas fényes, páncélos, ízeit bogarat. Fényes, páncélos, ízeit sorok, szakaszok csillognak az antik vers fordítója előtt. Minden ízükre gondolnia kell. Homérosznál még külön azoknak a mozaikköveknek tízezreire, amelyekből a homéroszi eposzok képe összeillesztődik. Ha csak a kép általános jellegével törődve, a mozaikköveket kidolgozatlanul hagyom, az általános jelleg sínyli meg. A képnek zavartalanul egységesnek kell lennie. Ha az egyes mozaikkövek csorbák - sokkal inkább szembetűnnek. De akkor azután éppen az zavarja és sérti a szemlélőt, ami nem szembetűnően, hanem rejtve-sejtetve - a gyönyörűséget hivatott sajátos lényegével megsokszorozni: a kép mozaik mivolta. Kicsiben ugyanez a helyzet a verssor verslábaival, mint metrikus ízekkel, vagy ha úgy tetszik, mozaikkövekkel. Nem eleven az ízeit bogár testének amaz íze, vagy nem csorba nélküli az a bizonyos mozaikkő, ha az odakívánt, odaillő daktilus (vagy spondeus) helyett trocheust alkalmaz a fordító, mint például az idézted Theokritosz-Babits-sorban: magamat új ruhába, vasárnapi drága cipővel. Voltaképpen így kellett volna idézned: magamat új ruhába, vasárnapi drága cipővel. Meg kell, hogy mondjam: engem a metrikai lazaság mellett ez a - persze hogy szándékos - anakronizmus sem ejt elragadtatott önkívületbe, még Babits kivétel nélkül nemes anyagú sorai alkalmából sem, amely Theokritosz ifjú legényével „vasárnap"-ot és „cipő"-t említtet. Hiszen értem, mit akart vele mon-