Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az Olümposz bűvöletében - HEGEDŰS GÉZA: Az Olümposz bűvöletében

Hegedűs Géza AZ OLÜMPOSZ BŰVÖLETÉBEN (Devecseri Gábor: Odüsszeusz szerelmei. Magvető) Devecseri Gábor, sajátos helyet és rangot vívott ki magának jelenkori költészetünkben: ő az antik görög világ budapesti nagykövete. Tőle kaptuk a teljes magyar Homéroszt; a nagy tragikusok műveinek jórészét fordította és fordítja: a görög (és persze ezzel együtt a latin) költészet lírájának tolmácsa; és tanulmányainak javarésze is közvetve vagy közvetlenül az antik Európa múlhatatlan - mert szépségeszményünkbe eleve beleépült - gyönyörűségeit idézi. Devecseri azonban nem szigorú értelemben vett classica-philologia tudós, hanem lírai költő, akinek megvan a classicus philologus tudományos képzettsége és ez a tény lehetővé teszi, hogy a hites tolmács felkészültségével lehessen hiteles költői magyarrá varázslója az antik költői élményeknek. S egész lélekkel élvezve ezt a múltból szüntelenül élve tovább hagyományozott világot, saját költészetén is felismerhető az Olümposz bűvölete. S mindennek ellenére Devecseri nem poéta doctus, noha vérbeli poéta és alaposan doctus. De lírájából hiányzik a tudományos költők oktató szaktudóskodása is, kényszeredett folytonklasszicizálása is. Sokkal mélyebben rejlő nála az Olümposz tanítása: a derű, az életöröm, az egészség feltétlen igenlése, a harmonikus megformáltság - ez teszi napjainkban annyira görögössé ezt a lírát. És természetesen az is, hogy a görögség élménye tematikusán is vissza-visszatér Devecseri költészetében. íme, itt van legutóbbi kötete, néhány esztendő költészetének gyűjteménye: az Odüszszeusz szerelmei. A kötet címét a könyv második felét betöltő drámai költemény adta. A nagyobbik felerész azonban lírai költemény és három drámai jelenet. A lírikus Devecseri nem első ízben jelentkezik drámai műfajú költeménnyel: évekkel ezelőtt az operalibrettónak készült, de bizarr lírai komédiára sikerült Anselmus diák már sejttette, hogy nem idegen tőle a drámaiság sem (de hisz egyébként nem is lehetne igazán alkalmas fordítója sem a görög tragédiának sem a latin komédiának). A kötet lírai költeményeinek egy része közvetlen folytatása az elmúlt esztendők megszokott Devecseri-hangjának: könnyed, játékos, formatudást csillogtató lírai apróságok. Az a közvetlen politikum, amely oly jellemző volt Devecseri költészetétől az ötvenes évek derekáig szinte teljesen eltűnt. Helyére egy más-