Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)
Az Olümposz bűvöletében - UNGVÁRI TAMÁS: Monotroposz. Vázlat Devecseri Gáborról
Az ősz, ha van ilyen még, az Andrássy-út csendjét halvány aranyba mártja; ablakból száll áfákra s lustán elhal az ének; emberformájú lények úszkálnak a híg napban; [...] Devecseri még azt is elárulja, hogy egy Kosztolányi fordította Oscar Wildevers fordulata ugratta elő a különben szép és plasztikos sort: Az ősz - ha van ilyen még ... De hogy ez valóságos replika lenne az idők irrealitására, hogy kifejezte a szorongást, a nyugtalanságot - nem bizonyos. Az ősz, ha van ilyen még ...a világfájdalomról éppúgy panaszkodhat, mint az idők irrealitásáról. Ha az idők irrealitásának kifejezésére szánta költője, amiben Devecseri becsületét ismerve nincs okunk kételkedni, akkor viszont leleplező tisztaságban áll előttünk a naivitása - ennyi volt a válasza az időkre. A költészet, hitte Devecseri, amúgy is az élettel tart rokonságot, már puszta létével. Egy idő után poézis és élet egymásba csúszó és egymásban feloldódó kategóriák - példázatosan tanúsítja ezt a pillanat, amikor nagy kerülők után Devecseri ismét visszatér Horatius Nosterhez, a Barátaim ihletőjéhez egy hiperliterátori és a magyar gyűjteményes Horatius-kiadás alkalmából írott episztolájában. A költészetnek az a szigete, melyre egykor, fiatalon odaköltözött, már tovatűnt emlék. Szigetlakó költők amúgy is gyanúsak lettek jó időre. S persze Devecseri felidézi mindazok arcát, akik a görög-latin kultúra magyarításában érdemeket szereztek, Babitsot, a hajdani Kerényi-kört, s futja még egy fél hexameterre való is élő és holt professzorok nevében „Huszti, Moravcsik, Ivánka" ... Babitsból is a verslábakon futó életet űző vadászt festi le, a poétát, aki kinéz az ablakon és észreveszi, hogy a kiírás: „Gépjárművezetőigazolványok kiadása" tökéletes hexameter és még a kettős cezúra is átdobog rajta. „Kérek tíz deka sonkát és ugyanannyi szalámit" meséli a költő, hogy ő is így szól a Közértben: - a monotroposz talál itt újra magára, a kultúravédő és kultúrateremtő ember, aki a poézisnak olyan rangot ad, amilyen régen nem volt és sokáig nem lehetett. De a Levél Horatiushoz igazán leleplező része nem ez. A sziget-eszme magyarázatával az. Flaccus, a költő azt tanácsolta, húzódjatok el a „vétektől-tiszta