Maróti István szerk.: Imátlan ima. Kortársak Devecseri Gábor emlékére (Budapest, 2001)

Az Olümposz bűvöletében - UNGVÁRI TAMÁS: Monotroposz. Vázlat Devecseri Gáborról

szigetekre". Ravasz tanács volt ez, Devecseri szerint. Mert tudja jól Flaccus, hogy ezt a szigetet megannyi földnyelv köti össze a szárazfölddel: az olümposzi csöndet túlharsogja a római utca ezer zsivaja. A „vétek-tiszta sziget" tehát attól élet, mert az élet amúgy sem kizárható. A szigeteszme antik ravaszdiság: a költó' elvonul, de hát elvonulni sohasem lehet. Bizalom az élet erejében? Inkább a költészet ravaszságában. Amit az élet feltölt ezernyi színével, de azt meg nem változtatja. Devecseri számos versével bizonyította, hogy a poézis örök mentsége az élettel való titkos kapcsolat. De ez körülbelül olyan bizonyíték, mint amikor azt mondjuk: a képzeletünk minden eszméje attól valóságos, hogy a hétköznapból táplálkozik s elemei onnan vétetnek. A kentaur még nem lesz háziállat attól, ha tudjuk: az ember és ló testéből gyúrta eggyé a mitológia. Devecseri életművének egységét éppen az teremti meg, hogy a hitvallók ravaszságával mentette át a formahívők és formaó'rzők, a szigetlakó monotroposzok látomását - hogy nemcsak a költészet tölthető' ki élettel, hanem az élet is a költészettel. Ügy kell élni, hogy az ember a hirdetőtáblákon is hexametereket lessen, s hogy a Közértben is így szólaljon meg: Kérek tíz deka sonkát és ugyanannyi szalámit. Devecseri életműve attól olyan izgalmas, változékony és sokarcú, mert ezt az egyetlen hitet mutatja fel minden alkalomra. A naiv monotroposz a mániák leleményességével keresi a változatos élet közös nevezőit és Devecseri klasszikus hagyományhoz kötődve az alkalmi versek sorával ünnepelte pályája eseményeit. Ódák, elégiák és episztolák sorakoznak az 1964-es Odüsszeusz szerelmeiben (Ovidiusi üdvözlet Marót Károlynak; Szigetvári kép; Elégia a sirályról; Oda Victor Hugóhoz). Az alkalom elsőnek a formát kínálta föl és a formaismeret megszabta azt, milyen alkalmak gyúlhattak verssé. Az Odüsszeusz szerelmei különben épp az élet és költészet, a Dichtung und Wahrheit megfogalmazásának lírai kísérlete 1964-ből. Az egyik vers cellában ülő baráthoz hasonlítja a költőt, - s hasonlat a kettős személyiség ábrája. „A belül kuporgó költőnek" nem parancsol az ember, akire a költészetet bízták. Más versek azzal viaskodnak, hogy vajon a szépségnek van-e köze az élethez. Itt, ahányszor a költészet, vagy a poézis gondolatát papírra veti Devecseri, annyiszor az élet szavát is. Tennék aztán e vers végére pontot, mint jó szövetség lapjára pecsétet: hirdesse szét: szavam tartalma élet...