Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

155. Shakespeare színpada: N. L. tanulmánya. Id. 152. jegyz. — új Ember és szerephez: N. L.: Tanu-évek, ld. 152. jegyz. Lentebb „Ember és szerep II."-ként is előfordul. — VII. Gergellyel: N. L. drámája, ld. 152. jegyz. — (Az utolsó kísérlet: bérmunka): N. L.: Utolsó kísérlet. — Ha a régi leveleimet (...) el tudnád küldeni: Németh a G. P.-hoz írott leveleit felhasználta a Tanu-évek c. önéletírásánál, több helyen idéz is belőlük. Gulyás az 1932-es leveleket azonnal feladta. — Tóth Béla cikkét a Pr. Sz.-ben: Tóth Béla Protestáns Szemlében megjelent Gulyás-tanulmányáról van szó, ld. 153. jegyz. - Gál /.: Gál István. Ld. 91. jegyz. - Itáliához (...) Számadást: G. P. versei, ld. 153. jegyz. — A három levelezőlapot visszaküldöm: Sárközi György Gulyáshoz írott lapjairól van szó, ld. 153. jegyz. — Fodor, Szegi, Halász: Fodor József, Szegi Pál, Halász Gábor. — Literaturmordot: Utalás Babits Tanu-kritikájára, ld. 28. jegyz. — Kerényi: Kerényi Károly. — Hamvasra: Hamvas Béla. — Cs. Szabóra: Cs. Szabó László. — Szabó L.: Szabó Lőrinc. — Matolcsy: Matolcsy Mátyás. — Gézáékat: Juhász Gézáék. 156. G. P. mindkét levelet abban a borítékban adta fel, amelyben N. L. 1932-es leveleit küldte. G. P. a 156. levél első fogalmazványát eltette, és csak 1940. jan. 27-én küldte el Némethnek (ld. 277. lev.). Kedves Barátom, itt küldöm leveleidnek egy csoportját. Egy skatulyában őrzöm őket, de hidd el, a barátság intim élménye kedvesebb bennük, mint a Literátor közelségének tudata. Ha nézegetem ezeket a leveleket, meg kell állapítanom, hogy a Végzet hozott bennünket össze. S ha már összehozott — 1928ban először, 1932-ben másodszor —, kövessük végig a nagy Nyíl irányát, járjuk végig a pályát. Vagy csak néhány papírlap az egész? Dobd be a kályhába, és utolsót lobban a múlt? Az életnek ez a „bolsevista" szemlélete mindkettőnktől távol áll... Küzdjünk is ellene, mert különben végünk. Tegnap felolvastam Tíz év Ady nevében c. tanulmányomat. Sose akartam Ady-tanulmányt írni. De az Ady Társaság belső problémája kiváltotta belőlem az Ady-kérdést. Az Evangélium... Mintha ez lenne Ady végső titka. Keresztülgázol rajta, keresztül-kasul — s mégis ez emeli fel. A magyarság tere: az Evangélium tere... De nem kátészerűen, vastag ellenállásokon át, akár az Adyé, mondd, tudsz-e alkaimasabb teret, amelyben a nemzetek vérontás nélkül elhelyezkedhetnének? Mennyire időszerű ma! Csak egy négyzetmilliméternyit ebből az „elavult" térből! Egy hazug „esztétikai tér" akarta nálunk ezt a Teret pótolni. írástudók... Ezért vagy beteg, ezért „elhasznált" a szíved... Egy esztétikai boszorkánykonyha gonosz kozmetika-boszorkányai fertőzték meg a Tiszta Művészet nevében a levegőt... Te ezek ellenében születtél, de — sajnos — a konyha gőze megcsapott. Ki kell a gőzt heverni, megérdemled. S bízom benne: ki is fogod. Boda Zoltán a — testvéred. A leveleid, az újabbak... Kissé szégyellem magamat. Áttörtem a magányt? Az ajtót is szinte kivetettem a sarkából? S most itt állok, lihegve a kétszáz kilométertől és a három évtől?... Tolakodtam? „visszakoldultam" magamat? Nem, ezek az Énnek a felületei. Felületi kérdések ezek, ilyen fogalmazásban. Ha visszatértem, ha „jelentkeztem", gondolj arra: meg kell védeni a magyar szellem becsületét! Illyéseket s a mögötte álló, lapuló cimborákat rá kell kényszeríteni az „új nemesség" szabályaira. De egy fontos: higgyünk a küldetésünkben! S ne szimatoljunk köröskörül, barátságunk kc ül árulást. A kétely hasznos, de sokszor méreg. A Te tragikumod az volt — ha egyáltalán ilyenről beszélhetni —, hogy túlságosan megbíztál azokban, akikben nem kellett volna. S akikben pedig bízhattál volna, egy esztétikai fintorral félretoltad. Emlékszel még a Halász Gábor-Madách-tanulmányesetre? Gogolák L. a Korunk Szavában jól megmondta a véleményét Halászról. Én ugyanazt vallottam már a Válasz indulásakor. A forma, elszigetelve, a világ legmeddőbb játékszere. Vannak irodalmárok, akik a Magas Művészet nevében, jó ivóvíz helyett szublimátot isznak. Bárcsak azt innának! — Szublimát-vignettájú üvegből desztillált limonádét,A cimkét le kell tépni, a folyadékot meg kell rázni... Ártatlan haramiák. Csak nem kell bedőlni a „formának"! Osvát pápaszeme nekem nem imponál. Héber sámán. A Kalevala sámánjait többre becsülöm, természetesen a turulmadarak nélkül, hogy Osvátékkal szemben igazságosak legyünk. Sokszor ölel: