Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

súly aránya, s itt a térfogat a témákhoz képest iszonyú kevés. Az, hogy a magam folyóiratába írhatok, olyan témákra szabadít rá, amelyekhez idegenben nem szólhattam hozzá, nem én voltam a „szakember". Itt mindenhez hozzászólhatok, ami foglalkoztat, anélkül, hogy „népszerűsítenék" vagy „dilettánskodnék", mert hiszen a problémáknak nem a „szak-", hanem a „világnézeti" oldala érdekel: mennyiben módosítják a magatartásomat. Nyelvészet, matematika, szociológia éppoly kevéssé sem zárkózhatnak el előlem, mint a belsőbb kör, ahol szakember is vagyok. Boldog vagyok, ha arra gondolok, hogy szabadon röpdöshetek végre, s nem a Napkelet vagy pláne a Nyugat rácsai közt. Ami régebbi tanulmányaimban virtuálisan volt meg, itt kibontakozhat. Az egész egyetemmel, az egész irodalommal versenyre kelek az ifjúság eszéért és szívéért. Ideírom össze [az] első (okt. 15[-én] megjelenő) dupla szám valószínű tartalmát s a rákövetkező kettőét. I. sz. Proust regénye (ez lesz legnagyobb tanulmányom, most dolgozom rajta). Keats. Ambrus Zoltán. Három Vörösmarty-tanulmány (Gyulai-, Babits-és Szerb Antalé s ezeken át a kritikai módszerek bírálata). Korányi Sándor (az orvostud. mai állásáról). Szocializmus, kereszténység, görögség (elhúzódásom[?] három fix csillagkép közt; életrajz és bemutatkozó helyett). A kapitalizmus vége (egy német könyv ismertetése kapcsán a XIX. /marxista/ és XX. század újarcú szocializmusa szembeállítva). Földi regénye: Kádár Anna lelke (kipellengérezés). Versekés kertek (az igazi „ellengravitációs" forradalom). Regények 1932-ben. Kritikai Napló (a Napkelet naplójának a folytatása). Kassák: Egy ember élete (nemcsak a hős, hanem a típus helye a korban). Gondolat a gondolatról (bevezetés a stilisztikába). II. sz. A matematikai-fizikai világkép átalakulása. Arany és Arisztophanész. Az ifjú Péterfy. Freud és Adler. Kínai nyelvtanom fölé (öszszehasonlító nyelvfilozófia stb.). Magyar irodalom. Kritikai Napló. III. sz. Homérosz. Kretschmer. Uj magyar verselés. Kosztolányi esztétikája. Szekfű Gyula. Oroszország. Magyar irodalom. Kritikai Napló. — És így tovább. Gyerekes örömből írom le e címeket; neked semmit nem jelentenek, én azonban, aki csaknem valamennyi témán egyszerre gondolkozom, dolgozom, olvasok hozzájuk, megmámorosodom e szédületes munkaalkalomtól, ettől a hatalmas életstimulánstól, amelyet potom évi kétezer pengőn s fél adag kenyéren, ruhán stb. vehetek magamnak. Jó lesz nekem ez a hathetenként fölpiszkáló ösztönzés. S amit csinálok, kénytelen tömény lenni, hiszen oly kevés az idő, s amit a nyakunkba sóz, oly töménytelen. Egy év, két év alatt el kell dőlnie, lesz-e a lapból valami, ha nem, nem kell az iramot se bírnom, ha igen, a felét kiadom albérletbe. Kiknek? Hát persze azoknak, akik ma elfordulnak tőlem, mert nem vagyok hatalom, még olyan hatalom sem, mint a Baumgarten-alapítvány vagy a kommunista párt. Buta helyzet, még haragot sem tarthatok! Kenyérrel könnyű a kőre visszadobni, de dicsérettel a rosszakaratra? Csak ne lennénk Magyarországon, ahol minden aranyszemecske nemzeti kincs, s egy aranyrögöcske drágább, mint a szemünk fénye. írtál valamit „falhozállítás"-ról. Nos, ennek a lapnak a megindítása annyi, mint önként falhoz állni. Előbb fölvetettem a kérdést: ha sikerül, ha nem. Hogy őszinte legyek: egy percig sem hiszem, hogy ez az egész úgy sikerülhet, ahogy a sikerülni igét kapitalista korunkban használni szokás. Azt írtad rólam, hogy optimista vagyok. Igen, ami a jó dolgok kiirthatatlanságát, az életbe és az életen felüli dolgokba vetett hitemet illeti: optimista. Ami egyéni külső sorsomat illeti: száz százalékig pesszimista. Mint a magnak, el