Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Bevallom, elfogult vagyok ezekkel a levelekkel szemben, a közel négyszázötven levéllel, amely most úgy állt össze, mint egy nagy, élő mozaik. Már akkor is lenyűgöztek, amikor még csak kéziratként, külön-külön, párhuzamosan olvasgattam őket. De most, úgy érzem, összeforrva, egy művé válva, egyedülálló esztétikai élményt nyújtanak. A kötet, műfaját tekintve, levélregénynek is nevezhető: két rendkívüli ember barátságának páratlan megnyilvánulása. Ugyanakkor hiteles kordokumentum is: a magyar kultúrtörténet és irodalomtörténeti események gazdag tárháza. Emberi létünk és a nemzet sorskérdéseinek problémái vitattatnak és ütköznek meg itt, szinte plátói párbeszédekben. A mellékszereplők is nagyrészt olyan emberek, akik a korszak kiválóságai és kulcsfigurái voltak. Babits személye a levelezésben igen nagy hangsúlyt kap, főleg negatív hatásával, de Illyés Gyula, Móricz, Veres Péter, Kerényi Károly, Földessy Gyula, Féja — sorolhatnánk — mind-mind jelen vannak. Személyiségük, karakterük plasztikusan rajzolódik ki a levelezés során, s írói-emberi alakjuk élethű sokszínűséggel, nemegyszer torzképszerűen. Külön ki kell emelni Németh Lászlónét, Ella asszonyt, aki nemcsak szereplőként, de számos levéllel is jelen van e gyűjteményben. Levelei nem asszonyi fecsegések, bár közvetlen, természetes bájukkal is lenyűgöznek, helyük azért vitathatatlan itt, mert sokszor ő az elfoglalt, elvonult férj helyettese, tolmácsa. S néha férje védelmében „titkos" levélváltásban is szövetketzik Gulyással. így tekintette őt Gulyás Pál is, és leveleit barátja leveleivel együtt őrizte, „...én Magukat Lacival tökéletes egységnek fogom fel (...) Laciban benne van — számomra — Ella s Ellában Laci" — írja 1939-ben. Nem csoda, ha a levelezést az utóbbi időben számos huszadik századdal foglalkozó tudós kutató használta. Igényes monográfiák és tanulmányok szerzői idéztek már e levelekből és hivatkoztak a bennük fellelt, máig ható, sőt egyre aktuálisabban világító igazságokra. Maga Németh is gyakran merített a levelezésből, ebből a saját forrásból. (Gulyástól többször is kölcsön kérte leveleit.) Amit itt leírt, gyakran visszaköszönnek emlékirataiból, s az is előfordul, hogy szó szerint idéz belőlük. Ezzel a szándékkal, valószínűleg, mintegy dokumentumszerűen akarta hitelesíteni a korábbi években eszszékben megfogalmazott gondolatait, érveit, jóslatait a világ és a történelem dolgairól. E kötetben 1928-tól 1944 tavaszáig peregnek az évek. Tizenhat év túl rövidnek tűnhet, de ne feledjük, micsoda esztendők voltak ezek! Csak nemrég vonult el a nagy háború. Nyomában éhinség, járvány, bukott forradalmak, Trianon... A húszas évek végén mindez még iszonyú, élő emlékként kísért. S jóformán levegőt se kapni, újabb világégés árnya fenyeget. Gulyás és Németh ilyen komor történelmi háttérben ismerkedik. Ám kapcsolatukat a Németh által kezdeményezett Napkelet-pályázat éppen csak elindíttotta, az egyelőre nem bontakozik tovább. Levelezésük is több mint három évre elakad. Az igazi, sorsdöntő találkozás 1932 nyarán Gulyás Pál Németh Lászlóról írt sa Protestáns Szemlében közreadott tanulmányával kezdődik. A tanulmányból világosan kiderül, hogy Gulyás figyelme Németh munkássága iránt az eltelt „néma esztendők" alatt sem szünetelt, sőt fokozódott. De most már Némethben elsősorban nem a ragyogó kritikus és esszéista ragadja meg és izgatja, hanem az új eszmék iránymutatóját