Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Tegnap este Hitlert hallgattam ismét. Élveztem a szerkezetét. Figyeltem, mikor robban a taps. S Musset-re gondoltam, a bolyongóra, aki már megunta a lét tarkaságát, de megborzadtam is — istenem, 60-70 millió ember életébe fog kerülni? Ki vezeti a népeket? (A kollektivitás misztériuma...) 31. [Budapest, 1933. márc. 6.] Kedves Barátom, köszönöm, hogy őszintén megmondtad a véleményedet, ha igazad van, jó szolgálatot tettél nekem. Ekkorát különben nem is lehet tévedni. Márkusnak írtam már, s válaszát be sem várva, a mű megsemmisítésére kértem. A másolatot, kérlek, küldd fel, és ne mutasd meg senkinek. Fáradságodat köszönöm, versedet várom, szeretettel ölel: Németh László Budapest, 1933. márc. 6-án. 32. [Debrecen, 1933. márc. 7.] Kedves Barátom! Nagyon fáj, hogy nem tudtam jobb véleményt mondani, de hiszen Te abban a kedvező helyzetben vagy, hogy van miben válogatni. Különben is: a nekirugaszkodásnak megvannak a maga szépségei, ezért a világért se semmisítsd meg színdarabodat. Én most vagyok csak kíváncsi: milyen lenne a második változat. Ha fáradt vagy, tedd el jobb időkre. Mindig érdekelt: hogy nézel szembe színműben a világgal. Nekem az a meggyőződésem, hogy a következő kísérletek lényegesen jobbak lesznek. A műfaji határ: régi problémám. Most Péterfy Dante-tanulmányát olvasom, őszintén szólva ez a kritikus csak most lép igazán „tudatom mezejére". Egy tanulmánysorozata van a kezemben: aláhúzgálom benne a „lényegi pontokat". Ha esetleg kialakul valami véleményem, annak idején közlöm Veled. Most oly szép nekem az élet. Alig csinálok valamit, reggeltől estig inasok közt, a kollégák is többnyire csupa kicsinyes emberek, de vannak intervallumok, s ezek oly szépek. Nincs ambícióm, alig írok verset, nem tudom szavakkal kifejezni „helyzet-érzésemet". (Már egészen belefúrtam magam terminológiádba — egy természetrajzi könyvben van egy rovarfajta, hirtelen arra gondolok, idegen hernyóba tojja petéjét, egész bizarr életpálya!) Tékozló: elküldöm, mert beharangoztam. 1928-ban írtam, de (lásd Napkelet 1929es évfolyamát, aug.) azóta többször átírtam. A Napkeletben csupa kurta sor (a szerkezet is más), most a sorok összevonottak, s időnként csap ki belőlük a „zene". Sorról sorra írtam? Ontológiai lag, de nem... (Találj egy jó terminust, „belemásztam" a mon-