Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Mit szólsz Hitlerékhez? Mostanában esténként hallgatom a német Rundfunkokat. Hitler és társai: beleéltem magam az atmoszférába.. „Heil, heil!" — csak úgy dübörögnek a Sportpalastok. Ma este Papén beszélt, a G. védte a minőséget: mintha a Tanúból olvasott volna. Mérsékeltebb, mint Adolf, aki annyira tombol, fertelmesen, ostobábban minden marxistánál, hogy az már szinte... a torkát repeszti (meg az én fülemet). Egy szép: a minőség hajóját fújdogálják kedvező szelek. Vagy mindez — délibáb? Isten veled, minőségi Barátom! Ne haragudj erre az első impresszióra, hiszen többet ér egy nyers őszinte szó, mint száz „fényes mosoly". Majd máskor bővebben, más témákról. (Gondolkoztam néhány volt elméleteden, illetőleg volt ítéleteden. Az idő, az idő...) Szeretettel ölel: Gulyás Pál Másnap és harmadnap. Jegyzetek az Anyához 1. Jánosban alig akad néhány zavaró ellentmondás: egyszer buta paraszt, aki alig tud motyogni néhány szót (Cica...), de aztán van dialektikája és parázsul vitázik („ha nincs állásod, majd szerzek... "). 2. A borzalom, mintha pillére lenne a drámai erőnek... „Tragikus borzalom." A rémségek (ld. Dosztoj.) átvétele nagy ballaszt, rendkívüli hő tudja felolvasztani. 3. A görög tragédiákra gondoltam a 111. felvonástól kezdve: épp annak folytán, az úgynevezett aforizmás, pattogó, kimért párbeszéd-csaták folytán. Ez tetszett. 4. Csak aztán lenne valami áthidalása II.és III. felvonások között! 5. Ha ezt a hiátust nem tekintem, a III. felvonás melegszik az anya-terv e jelenetében: Bodnárné: Hát az élőt hagyjam megcsonkítani? Ha egyszer nem lehet másképp eltüntetni a fejsze nyomát. Azt hiszed, én nem szívesebben fújnék rá, ha attól összeforrna? Bodnár: Te, aki annyira bolondja voltál. Bodnárné: Meghalt, s ez él. Minek a halottnak a fej? Mitől Németh László ez? Itt tudniillik az alkat minden rezzenése érzik, itt alkaton belül mozog az író. (Szegény Gulyás: mennyire kamatoztat egy ívnyi tanulmányt!) Itt fejlessz, ehhez fejlessz! Van „csír"! 6. Tetszik a főbelövés eszméje is. De mintha esne a grafikon görbéje. János végső mondása: görögös, de absztrakt. Valahogy séma lesz János, mintha az író csak jelezne vele, a jelzés egy el nem végzett műveletre utalna. 7. Abeleélés... Együtt hadonászni az alakokkal... Túl a geometrián... Kedves Barátom, íme még néhány megállapítás. A módja nehézkes, de ne azt nézd. Nem tudok Neked hízelegni. Esszéidet nézem és Emberi színjátékodat. Veleszemben igényem kíméletlen. Emberi színjátékod befejezésén is sokszor elgondolkoztam. Szerettem volna, ha egy szép, nagy távlat vetne véget neki, minek az epilog? Valahogy elindulna Zoltán — „én kifelé megyek" lenne a hangulat: egy távolra mutató villanás. Regényed olyan alkalmas erre. Ha szükséges a gépirat, azonnal küldöm. A vakondoklikban született 42 Gulyás Pál