Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

ez is. De holnap nekiülök, kíváncsiság okából, a M. Rapszódiának, úgysem olvastam soha Harsányit. A probléma ez: lehet-é a ponyva határát biztosan meghúzni? Földessy a múltkor óva intett Illyéstől. Vigyázzunk, írta, mert ő mindnyájunknál ügyesebb, s ebben a Tanu—M. Cs.-kompromisszumban mi maradunk — alul... A Schiller-fordításoktól makacsul visszahőkölt őkelme — ősz, ill. nyár óta nála hever. Meggyőzték-e érveid? Debrecenben nincs mit keresnem. Soha nem éreztem, hogy a szívem így meg lett volna törve itt. Megtörve — így, így érzem. Köszönöm barátságodat. Szeretettel: Pali 392. [Debrecen, 1943. jan. 21.] Kedves Laci, ezt küldtem el leveleddel egyidőben G.-nak. Persze gépelés közben az elemek elrántják a billentyűt, kissé ironikus itt-ott? Ilyen vagyok én már. Javíthatatlan. Te még kibírsz — távolból. Köszönöm. P. 393. [Budapest, 1943. jan. 24.] Kedves Palim, e/inyire „meg van törve a szíved" 1943 első napjaiban? Nem szabad; már csak miattam sem; én beléd készülök eltemetkezni. A Tanu utolsó hónapjait éli. A testemet és a boldogtalanságomat még vonszolhatnám egy darabig; a harmadik hurok szorul: a politika. Olvastad Nagy István cikkét a Népszavában? A hóhérok táncát én nem fogom bevárni. Nagyon is éles, határozott, tűzbe-rohanó lélek voltam; amit most fúvók, az már a Roland kürtje... Te azonban egy Vipunen-Tanu vagy, aki a földben korhadva is tudsz tanúskodni; te átvészeled ezt az időt, s az én szellemi holttestemnek is (amelyet iparkodnak majd eltüntetni) benned kell fölszínre hajtani! Mintegy fölnevelendő gyermeket, úgy bízom reád a hullámat... A verseid itt vannak mellettem, az ágyamnál, s lapozgatok bennük. Én hiszek abban, amit csinálsz; a Búcsú a mestertől programjában. S abban is, hogy kétszáz évet fogsz élni... Te rendkívül lassan épülsz, de megépülsz; lehetetlen, hogy mindez abbamaradjon... Én már megtettem a huszárvágásaimat; a János vitézeknek nem is illik megöregedniük... 36-ban kellett volna már meghalnom. Verseidről az a véleményem, hogy jobb volna csak az újakat kiadni, a Tékozló óta, de azokat teljes számban. A R. É.[-nek a] be sem sorozott verseiről látom, hogy a mellékesek vagy annak ítéltek is jobbak a régieknél.