Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Azóta Kodolányival beszélgettünk, aki közölte velünk, hogy a pécsiek is spekulálnak Lacival kapcsolatban, ugyanis visszaállítják a bölcsészetet oda. Tegnap Bayéknál voltam, de Laci nélkül. Zotyi viszont, minden erejét latba véve, Debrecenhez akar segítségünkre lenni. A cipőm ott maradt, ha valaki jön majd, küldjétek el vele! Pali lapja jólesett, gyorsabb volt, mint mi. Még egyszer köszönve a jótartást, az egész családot nagy szeretettel öleli: Ella Rozó, ne felejtkezz el rólam, ha Ditróba írsz! 383. [Budapest, 1942. okt. 13.] Kedves Palim, szept. 26-án azzal utaztam le Debrecenbe, hogy sok szenvedés árán mégiscsak kicsikartam egy ünnepet magamnak. Hogy sikerült a debreceni ünnep: magad voltál tanúja... A végzet tromfját azonban csak itthon kaptam meg. Épp egy héttel azután, hogy Debrecenbe elindultam, kis Kata agyhártyagyulladást kapott, tizedik napja van a Fehérkeresztben. Először azt hittük: a himlőoltás csinálta, mert épp 26-án oltották be, s az nyolcadik napon okoz néha agyvelő- és agyhártyagyulladásokat. Közben kitenyésztették a meningococcust is, járványos agyhártyagyulladása is van. Felsőgödön kapta, ahová azért küldtük ki, mert mi Debrecenbe mentünk ünnepelni. Tegnap úgy látszott, javul. Egy negyedórája kapom a telefont, hogy állapota válságos, vérátömlesztést kell csinálni. Mialatt ezt írom, töltik belé az anyja vérit. Én is megyek be a kórházba. Mire? Ölel: Németh László 384. [Budapest, 1942. okt. 29.] Budapest, 1942. okt. 29. Németh László és felesége, Démusz Gabriella a fájdalomtól összetörten tudatják, hogy családuk öröme, a kedves gyermek és testvér KATA e hónap 29-én négyheti kemény szenvedés után, másféléves korában, meghalt. A kis halottat 31-én délután 1/2 4 órakor helyezzük el nővére mellé a róm. kat. egyház szertartása szerint a felsőgödi temetőben. Három testvére s a nagyszülők gyászolják. Mibennünk tovább él.