Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1942. szept. 24.] 942. IX. 24. Kedves Laci, röviden írok most, várunk. Nem valami erős lesz az ölelésem, a gyomrom bolondozik ismét. Hosszú életet jósolgattál. Vigyázz, gyomromban csikorog Hádesz kapuja. De talán az Isten irgalmas lesz, s néhány sugaras őszi napot eltöltünk még Debr.-ben — Bkertben — Hadházon. Most kezdenék élni-mozogni, s a gyomrom. Gondolkozz útközben, mit kellene tenni a fölerősítésemre? S még valamin gondolkozz: az Ady T. propagandaestjét sürgeti már Cs. Szabó. Az anyagot be is küldtük: G. P. bevezetése a magyar kard szellemvédő szerepéről. (Dug.T. a magyar szóért bukott a mélységbe etc.) — Cs. V. Mihály verse a hadseregről (ilyesmi). — J. G.-nak egy katonaverse. De a többit kicenzúrázták: Veres P. -nek egy piávei élményét; Ady E. A halottak élén c. versét; Tóth Á. Katonasírját; s Fazekas Mihály „Egy véres ütközet estvéjén" c. versét... Gellért S. nemrég küldött egy csomó frontverset, egy se rádióképes. Két sűrűn gépelt prózát válassz ki valahonnan az írásaidból, vagy írj ily címmel: A magyar nemzethez! (Persze írj oly címmel, ahogy akarsz. Csak nagyszabású propaganda legyen: a nemzet biztatása, mindenkihez! — „Mindenkihez!" — ez is lehet.) Legyen egyetemes, cenzúraképes s mégis lényeges. (Az ilyen cenzúraképes egyetemességet két embertípus tudja megvalósítani: az egyetemi tanár és a — Géniusz.) S szólj be telefonon a mi nevünkben Cs. Szabóhoz, hogy a jövő hét elején elküldjük a pótlást. Ti. a többi, a „jó" — náluk van. Isten hozzon titeket! Igaz szeretettel ölel: Pali Lehetne így is írni: Gőzösről az Alföld. Vagy többen összeállnátok a vonatban, s kikiáltanátok a magyar nép felé biztató szavakat: „A vonat ablakából". Most N. L. kiált, most Illyés, most ...Ez lenne a keret. Csináld meg a keretet is: Debrecen barátai közelednek Debrecen felé etc. (Bocsánat, ha terrornak veszed. Isten ments... Közösség... Közösség...) (Földessytől is keríts egy „kiáltást". Ha nem jönne is, néhány sort.) 382. [Budapest, 1942. okt. 2.] Kedves Rozóm és Pali, elég összezúzva a melegtől és III. osztálytól (II. oszt.-ra volt az egyszer pedig jegyünk), hazaértünk. A legszomorúbb az volt, hogy úgy éreztük, semmit nem végeztünk, s ezért másnap, akármi lesz, de feladtuk az árvaszéknek az 5000 pengőt, legalább ezzel nincs már gondunk. Itthon eszméltünk rá, hogy milyen tatárjárás voltunk számotokra, s csak egyet ígérhetek meg: ismét nem megyek 10 évig, s amint lehet, legalább részben, viszonzom a kis Klárinak, akit okvetlenül várunk, amint lehet.