Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

de azért vigyázzunk Pali, a reklám sohasem jó, a mi ügyünknek meg éppen nem. Mind a ketten tudjuk, hogy nem vagyok nagy író, s ha az volnék, akkor se szívesen hallom a barátaimtól. Maradjunk meg annál a komoly, kritikai hangnál, melyet a Prot. Szemlében használtál. Vagyok annyira gyenge ember, hogy az ilyen cikkek után jobban szeretlek, de kérlek, ha „bízol is a nemességemben", ne tedd ilyen módon próbára. Szombat este különben kislányom született, gyönyörű, közel ötkilós gyerek. Ölel: Németh László Levelem egy-két napot hevert, most kapom gratuláló lapod, mindketten köszönjük. Tanu nov. 10. és 20. közt jön. Erdélyből, Jugoszláviából biztató hírek. Smuráknak feleségem még a kórházba menetel előtt küldött számot, s az elsőt is elküldte annak idején. Talán mégiscsak megkapta már. Ölel: N. L. 13. [Budapest, 1932. okt. 22.] Kedves Barátom, köszönöm gratulációdat, feleségemet egész meghódítottad mosolya jellemzésével. Hála isten, mind a ketten egészségesek, a Tanu írásában persze egy kicsit visszavetett ez az intermezzo. — Nagyon fáj, hogy levelem utolsó szakasza nem oda ért, ahova nyúlt, az az érzésem, hogy megbántottalak, s ha sértődésed csak részben is jogos, úgy bizonyára én vagyok a leghálátlanabb, leghaszontalanabb emberek egyike. Kedves Pali, nekem nincs egyetlen őszinte emberem sem, aki hibáimra figyelmeztetne, s a jóakarat rosszallásait hallatná velem szemben, te vagy az egyedüli. S nekem sokkal értékesebb a kritikád, egy-egy tömör, bevilágító megjegyzésed, semhogy megengedhetném, hogy ezt a kritikai ellenállást benned akármilyen eredetű lelkesedés elmoshassa. Akármennyit segítettél nekem kifelé, s jóformán csak te segítettél, mind nem ér fel azzal, amit itt benn segítettél, szándékban, önismeretben, önigazolásban. Féltelek attól is, hogy mint vállalkozásokat kerülő ember, az én sorsom külső támogatásával akarsz megszökni magad elől. Én a magam hasznára s a te méltóságodra tekintettem, s tiszta szeretetből írtam, ahogy írtam. Lehet, hogy a rengeteg levélírás pongyolává tesz, s nem épp úgy fejeztem ki magam, ahogy illett volna. — Smurák címéről (Széchenyi 12.) ma jött viszsza a lap, hogy nem lakik ott. Még egyszer: ne neheztelj rám! Szeretettel ölel: Németh László Bp., 1932. okt. 22. Nem jössz fel nov. elején? Ha nem, én megyek le karácsonykor!