Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1932.okt. 24.] Kedves Barátom! Tegnap délután Édesapád ott ült előttem a füstös konferencia zöld asztalánál az Angol Királynőben. Mintha száz esztendeje ismertem volna. Vannak ilyen arcok. Rögtön fel is sorakoztattam lelkemben az ismerős típusokat — vonzott az a finom, mosolygó, szelíd csöndesség —, s töprengtem, s a második impresszió, egész a ...

n-ig... Beszélgettünk erről-arról, persze főleg Rólad. Olyan szerény volt: ő nem ismeri Proustot, ő ehhez nem ért... Ismerem, vannak másfajta „öreg urak" is, kevésbé szerények, kioktatók, ez a Józsi bácsi mintha nem is lenne „középiskolai tanár". (Magam is vendég voltam ott, nekem semmi közöm a középiskolához, erre büszke vagyok, ha kissé kezdetleges is ez a büszkeség.) A zárójel tartalma egyébként rávilágít, miért foglalkozom annyira Veled, mert vonz a fény, a világító szellem, annyi sok a sötét lámpa, s én szeretem az élességet, az éles profilokat, mert minden vágyam: az evidencia. Ugyanakkor menekülök is az evidencia elől, mert az evidencia a legnagyobb igazságtalanság. Ha patetikus lennék, így szólnék: fény és homály súlytömege a világ... Ami tőled taszít, a homály kevés adagja - ez az, ami oly idegen benned, ez az, ami elválaszt bennünket. Tegnap azt mondtam egy hirtelen ötlettel barátaimnak: ez a N. L. az irodalom Raffaelje. (A kapcsolatok ragyogó közvetlensége, a gátlások gyors kiküszöbölése, a gyermekien üde átváltások.) Én úgy érzem, hogy hozzád képest öreg vagyok (bár fecsegésbe burkolózom), irigyellek, valami zord gond nyom le, amit nem válthat meg semmi, semmi. Az ismeretlen élet tengernyomása... (Persze, lehet egy más attitűdben is: a fiatalos, a ficánkoló,a sima szájú.) Odakint oly szép az ősz. Mit írtam idáig? Bolond fiú, menj sétálni, és hagyd szubsztanciád kicsinyes zakatolását. (Köldöknéző...) Laci, én nem tudok sértődni, erről kár beszélni. Önérzetem a 0 fokon áll. Különben is: igazad volt. Ezt a lapot azért küldöm, nehogy fölöslegesen vádold magadat. Karácsonyra várunk. Lakásról — ha szerényről is - gondoskodunk. Esetleg egybekapcsolhatjuk egy Déri Múzeum-i felolvasással. így eltelik az élet, szép metaforákban. Isten Veled! Gulyás Pál (Vigyázzatok a kis ötkilósra!) 15. [Debrecen, 1932. nov. 4.] A Protestáns Szemle dedikációjára. Kedves Barátom! Egy levelezőlap csekély megköszönni olyan ajándékot, minta Te dedikációd. Ez ismét meglepetés, egyik a másik után. Idáig is maximám volt az idő. Az idő meghozott Tégedet, az idő meghozza elrejtett akaratainkat. Már kétszer elolvastam az Arany-tanul-