Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Magának küldök most kártyát. Laci holnap — az újságok szerint — Szegeden ad elő. S Magát a következő kérdéssel terhelem: a Magyar Életnél kérdezze meg legyen sz. telefonon, miként végeztek a könyvem dolgában. írjanak hozzám ebben az ügyben, ha tényleg aktuális. Egyet azonban figyelmébe ajánlok. Fájna, ha a Laci pressziója lenne egyedül a kiadás kiváltó oka. Ebben az esetben inkább le is mondok róla, barátságunk érdeknélkülisége nevében. Elvégre egyszer majd csak megjelenek, 10-20 év múlva, ősz fejjel, de sziklaszilárd Ideával... Buddha, Laocse: ily liftek vittek most a lét alá. Ezért is vártam a N. L.-regénnyel. Igy új látásom van Laciról. Ha érdekli, s őt is, beszámolok egyszer. A gyerekek hogy vannak? K. Tusika, gratulálok - derék Asszony! Kezeit csókolja: Kriti Pali Csókol: Rozó 360. [Debrecen, 1942. márc. 15.] Kedves Laci, este 9. Tele van az asztal könyvvel és — pattogatott kukoricával. Baloldalt Rozó, jobboldalt Móricz Zsiga Bátyám. Épp a Kisebbségben Rá vonatkozó részét olvasgatja. Nemrég beszéltük meg tüzetesen a Másik mestert. Megállapítottuk valóságalapját, amely fölé kerekedett az alkotó. Remélem, a szegedi út nem viselt meg. Itt átadom a szót egy mélyebb magyarnak. Én csak afféle basahalmi pocsolya vagyok. Bocsáss meg nirvánái G. Palinak Azzal biztatom magam, hogy javulok. Erre ugyan kevés ok. Mindenesetre könnyebben bírom az embereket, mint két héttel ezelőtt. Ellának hű kézcsók, ölel: 1942.111.15. Zsigába 361. [Debrecen, 1942. márc. 21.] 942. 111.21. Kedves Laci, a Kelet Népe estjén csak Te hiányoztál. Itt ülünk a Bikában, M. Zsigmond már ágyba feküdt. Mi még bírjuk. Ez az „ifjúság". Remélem, nemsoká Te is köztünk sörözöl. De ha nem vállalod, málna is kapható, szalmaszállal. Ez a szalmaszál — jelkép. Utolsó reményünk. Szeretettel: Pali