Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Budapest, 1941. aug. 22.] Kedves Pali, milyen régen készülök írni maguknak. De hovatovább én már csak „anya" leszek, és másra nem jut időm. Most is csak azért tudok időt szakítani {cseléd nélkül vagyok egy hete, szabadságon van otthon), hogy jelezzem magának, hogy várjuk. Laci ugyan írt magának Bajáról, de nem tudja, hogyan és mikor ért oda a lapja. Jelenleg színdarabján dolgozik, mire maga jön, készre akarja csinálni. Nekem az a kérésem, hogy 27-én jöjjön, az Ilonám akkor ér vissza Szilágyból. Köszönöm Rozónak az Ady-kastélyt, nagyon szép, de szerettem volna én is lejutni a nyáron Erdélybe! De hiába, nem lehet, itt megint az anyaság következik. Kata 8 kg, olyan, mint egy ház, de az idő meleg, s ilyenkor egy bélhurut életveszélyes lehet. Talán majd tavasszal. A másik három lány sokat betegeskedett a nyáron. Magdi Kenésén kétszer is feküdt, Gigi itthon volt már beteg. Nekem is kijutott. Most egy hete feküdtem 39-es lázzal, a mellem gyulladt be. De most már nem látszik meg rajtam. Különben, Pali, mindenről majd személyesen meggyőződhetik. Tehát 27-től várjuk bármikor. Kérem, egy lapon értesítsen, mikor jön. Rozóval, a gyerekekkel együtt szeretettel öleli mindnyájukat: Ella 331. [Bocskay-kert, 1941. aug. 24.] 1941. VIII. 24. Kedves Ella, végre olvashatom a Maga folyamatos, kipróbált írását! Szinte fáj olvasnom. Hirtelen oda szeretnék rohanni a törökvészi portához gulyásvészi áradással... A gulyásvész most az egyszer elmarad. Annyira csak a dereka felé járok a vállalt ipariskolai olvasókönyvnek, hogy még éjszaka is dolgozni kellene. De az éjszakáim Ámor és könyvmámor nélkül telnek. Néha nyugtalanul vetem ide-oda szúnyogderekamat. Sokszor épp a szúnyog az oka. Meg hogy olykor többet eszem a kelleténél. — Sajnálom, hogy Laci kiejtette országjárásából Debrecent. Ez az ő baja. Mert Debrecen elvégre autonóm. Megérdemel egy hozzá hasonló autonóm vendéget. S jaj a vándornak, aki Debrecent elkerüli. A gyerekekről forró érdeklődéssel olvastam híradását. Arra is gondoltam, átveszem Magát Lacitól. Gyümölcsfáim kezdenek kiszáradni. Amelyik zöldell, nem terem. „Parázna" fák, az első szó etimológiai értelmében. Meddők. Magát térdig beásom a jó puha homokba. A legszebb termő fám lesz. No, kezdi ráncolni a homlokát. Az eszem azért rendben, ha villámol is metaforám. Legfeljebb a szívem táját tapogatom néha. Itt is Lacit utánzóm? Félek, csak itt nem leszek - epigonja. A gólya már költözik. Mi mikor költözünk egy szebb hazába? Kezd ez a golyóbis nagyon is sátángombája lenni...