Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Majd az ősz folyamán, a szüreti vakációk táján, talán betoppanok garaboncás-köpenyemmel. De Laci roboghat bármely pillanatban. Csak jól rúgja be az ajtót, még a fal is kidől. (Papír itt minden...) Kezeit csókolja: G. Pali Lacit ne agassza ígért esszéje! Legyen eszélye, és ne írjon. Majd ha elpatkoltam. Bocsánat a szóviccekért! De annyira pesti vagyok... Laci bajai lapját még nem kaptam meg. 332. [Budapest, 1941. szept. 4.] Kedves Palim, orvosságképpen írok, hogy összeszedjem magam. Öt év óta a szőlő a fő rendbehozóm. Most is kívántam már, Ella hozott, gyanúsan rossz íze volt, mára véres, amit csak a W. C.-gourmand-ok nézegetnek, és táncol fölfelé a lázam. Alig lehet más - augusztus van - , mint dizentéria. A szívem szorít, a pulzusom gyorsan rebeg, ideje bekapcsolni a legnagyobb gyógyító erőt: az akaratot. Össze kell szednem magamat, ez többet ér, mint minden bizmut és kalmopirin. Elvben ugyan nincs kifogásom az elpatkolás ellen. De nem most, amikor két-három drámám fortyog papíron és fejben — s új vállakózásomban meg is hirdettem már őket. (N. L. színháza.) Ezért írok, ezért kényszerítem magam a levelezésre. Látod, ennyi kell hozzá, hogy válaszoljak. Viszont végszükségeimben (nem épp a véres szükségeimet értem) te jutsz az eszembe először. Bajai kártyámmal csakugyan baj eshetett. Egyszerre írtam négyötöt, az összes felültetett [!] helyekre (nagyon kifárasztott az a négy-öt nap) ugyanazzal a szöveggel. Két dolog lehet: vagy csak gondoltam, hogy írtam neked is, vagy elvesztettem a kártyát, mielőtt bedobtam. Amióta itthon vagyok, darabot írtam, képzeld el: vígjátékot. Olyan rossz kedvem van, hogy nevetnem kell. Nagyon sajnáltam, hogy nem vészeltél be a Törökvészre. Sokat gondolok rád mostanában, a Hídból is láthatod. Előbb egy „Könyvekről"-cikket, aztán egy esszét akartam írni rólad, most már Karácsonnyal és Móriczcal együtt egy könyvet. Gulyás, a germanizátor, mint egy magyar karakterológia bemutató babája. Az persze, hogy ennyire nősz, egyre messzebb tolja, hogy el is készülj. Azt szerettem volna, ha egészen felhozod magadat: 48 kiló + 52 kg vers, tanulmány, s itt kényelmesen elturkálhatok benned. Idegbetegeknél régi módszer: beszélni hagyni őket. Te ezt a módszert nagyon megkönnyíted. Különben tudd meg, ha vérem ott folyik el, ahol hősöknek nem szokott, te vagy az örökkévalóság előtt az oka. Ha itt vagy, nem spórolunk a szőlőn. (Félreértés ne essék, a vérhas-kórokozó s a minőség, ill. minőt lenség közt nincsen összefüggés.) Édesapád betegsége, szegényé, pesti rejtéllyé nőtt. Móricz azt állítja, hogy gyászjelentést kapott. Földessy tőle hallotta, s írt is nektek. Mi ketten viszont egy célzást sem kaptunk múltkori kártyádon kívül. Remélem, egyelőre más Gulyás ment az örök legelőkre. Egyszer vagy kétszer láttam őt, a képe összefolyik bennem apám egyik tanártársáéval, Gedai Józseféval.