Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Budapest, 1941. aug. 4.] Kedves Palim, ha olvasod a Hidat, láthatod, hogy utazó lett belőlem; ambulálok, hogy ne kelljen gondolkoznom. Most tíz-tizenkét napra az Alföldre indulok, a befejezés, ha bele nem betegszem, 15. körül Debrecen lesz. Ne lepődj meg hát, ha a Doboziban megjelenek. Sajnos, 17-én már Szentendrén kell lennem. Aztán négy napra ismét Zalába. Téged, ahogy írtad, augusztus utolsó hetében várlak, utána még Erdélybe szeretnék lemenni az iskola kezdetéig. Jó lenne, ha Debrecenben a könyvtárakban is körülnézhetnék, a XVIII. századi anyag érdekel különösen. A te műveidet is szeretném rekapitulálni, hogy a Magy. Ut-beli cikket végre megírhassam. Esetleg itt Pesten nézzük át azalatt az egy hét alatt. Magamról semmi jót sem mondhatok. Arról tudsz tán, hogy Illyések megint irtanak, Adyval vagyok egy ítélet alatt, ami elég megtisztelő, de mégsem szívet vidámító. Én már nem védekezem, nem replikázom többet ebben az életben. Bukásom mértékét jobban ismerem másoknál, érdemeim pedig vagy megőrzik magukat, vagy nem sajnálom őket. Annál inkább téged, akit bűnhődésembe akaratlanul belevontam. De magányod és tisztaságod talán megéri, amit veszítettél. No, de mindez csak a papírt tölti. Nem volt levelezőlapom. Isten veled. Családoddal ölel: Bp., 1941. aug. 4-én N. Laci 329. [Bocskay-kert, 1941. aug. 21.] Kedves Laci, aug. 15. körül sokat gondoltam Rád. Ez volt a bejelentett dátum. Hol lehetsz most? Légy sz. értesíts utazási lehetőségeidről. Én folytatom az olvasókönyv szerkesztését. Most csak életjelt adok: élek, s várlak. Szeretettel: 1941. VIII. 21. Pali Ha jössz, írj előre. Akkor átbiciklizek Debrecenbe, onnan együtt jövünk vonaton Bocskayba (13 km, kicsi út). Elláéknak kézcsók! Kerényiéknek telefonáljátok át, hogy sokat gondolok rájuk, csak bogos az időm. S a Híd 21. számától kezdve megjelent példányait a Kiadóhivatal küldje meg, azóta elakadtak. (Ha esetleg Ella beszélne a Híddal...)