Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Tavasza Csokonai-módra átdicséretesítve: „Énekeljen neki az egész természet. Napkelet, dél, észak és a napenyészet; Kettőztessék meg a dicséret, midőn annak Hangjai a hegyek felöl visszapattannak..." „Ha esők omlanak a földre záporral..." {86.) — „Ki hívta az éjszakát elő, Hogy megnyugodjatok, Ti a napnak terhét viselő Testek és állatok...?" (168.) — (Kár, hogy elmoralizálja e szép indulást. Cs. V. M. másképp cselekedte volna — vagy az utolsó debreceni poéta: G. P. A költők s. D.-ben debreceni stíljellemzését olvasd el: „A látomás anyaga a transe. ...") Örülök, hogy újabb nyomaték kerül Debrecenre. De túl ne fogalmazd a felfedezést! A kollektív nyelvi anyag mélyül itt el, s újra revideáltatik. A Géniusz D.-ben végre megjelent. Egy tiszt, p.-t a Te részedre is felírattam. Remélem, a pesti kiadó elküldi hamarosan. Kíváncsi vagyok, ez a Debr.-fogalmazásom jobb-e, mint az a verssel szerencsétlenített Magyar éjszakák. Ha jobb, akkor szeretném, ha a Te Lengyel-írásoddal együtt megjelenhetne egy köv. Magyar éjszakákban vagy az Ady T. tervezett karácsonyi kiadványában. Ird meg, egészséged mennyire javult! Minden procikádra kíváncsi, mert sírig ragaszkodik Hozzád szegény fecsegő Edda-barátod: Pali Ellának kézcsók! Ismered Révész Imre (1866) „Történelmi közleményét" a „Közönséges Énekes Könyvről"? Elküldjem? A 92. dicséret kié? — Szentgyörgyi főorvos úré! — „Isten kezét mutatja..." (Olyan Lengyeles.) 318. [Balatonkenese, 1941. márc. 17.] Kedves Pali, a kenései üdülőben az ágyam szélén ülök, a szoba - 156. — a tető alatt van. A nyitott ablakon csaknem belóg a platánok tüskés dióforma termése. Tudom, hogy magadban sokat szidtál és „fantomizáltál" — te mondtad, hogy az emberek a messzeségben fantomokká, többnyire gonosz fantomokká nőnek. Már másodszor vagyok itt lenn három héten belül. Amikor először lenn voltam — öt napra —, egy füzetet is hoztam, sok szörnyű dolgot akartam benne naplószerűen összeírni, s az ötödik napon elküldeni neked emlékül, megőrzésre mint riportot az életnek egy hihetetlen tájékáról, ahova elvetődtem. A naplóból meg is írtam vagy húsz oldalt, de a kert, a telefontalan csönd, cellányi szobám a harmadik napra annyira fölüdített, hogy a naplót abbahagytam, s otthon, nehogy kézbe kerüljön, elszaggattam. Most másodszor már csak lélegzetet venni jöttem le, két napot szippantani a tápláló magányból. Ha így élhettem volna egy negyedét legalább írókoromnak! Rettenetes dolgokon mentem át a télen. A színház a kisebbik: Németh A. egy színdarab-yáz/afo/naf akarja bemutatni, csakhogy a kritikákért megbüntessen. Ősszel tájékozódásul kérte el, s előleget adott rá. Én elkértem átdolgozásra, nem kaptam meg;