Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

fölajánlottam az előleget, ragaszkodik a jogához. Még most is tart a huzavona: ápr. 5. a bemutató kitűzött napja. A másik sokkal szörnyűbb ennél, de arról csak szóban beszélhetek. Most már van reményem, hogy elmúlik fölülem. Verseid, mint láttad, jöttek már a Hídban. Gellért csakugyan nagyon tehetséges. Két versét, a te szövegeddel, keddhez egy hétre közlik. Családoddal sokszor ölel: Laci 319. [Felsőgöd, 1941. márc. 27.] Németh László és felesége tudatják, hogy kisleányuk született. 1941. márc. 22. Burger Klinika. Kata. 320. [Balatonkenese, 1941. ápr. 7.] Kedves Palim, itt ülök Kenésén az üdülőtelep írószobájában a 12.40- és 2.30[-as] hírek közt, s latolgatom, hogy hazamenjek-e vagy sem. Negyedik napja vagyok itt, s otthonról érthetetlen mód sem egy lap, sem távirat, interurbán nem érkezett. A pihenés így inkább csak gyötrődés; nem tudom, nem kellene-e már valami légoltalmi őrhelyen lennem, s csak otthonról nem továbbítják az értesítést. Pedig rám fért volna még egy hét pihenés; igazán roncs vagyok, még itt is tele üldöztetési mániával. Versedet megkaptam. Különösen egyes részei rendkívül tetszettek. Sajnos, a Hídnál újabban elvszerüen nem hozzák, amit én ajánlok. Majd megpróbálom másként elfogadtatni. Sokat gondolok rád, mint egyetlen jó emberemre, ha nincs is erőm leveleket írni. Szeretettel ölel: Laci 321. [Debrecen, 1941. ápr. 10.] Kedves Laci, most érkezett kenései lapod. Úgy látszik, legutolsó levelem Pesten vár rád, vagy talán már azóta utánad is küldték. Ez a lapod olyan szívhez szóló, a barátság oly meleg húrjaival, hogy rögtön a levegőbe dobom kártyámat: repülj Budának! a Törökvésznek! a 41.-nek! Kissé ki volt talán mérve utolsó levelem hangja, ünnepélyes rezerváltság árnyéka nehezedett a sorokra. Mostanában sok mindent végiggondolok, Szophoklészék ismétlése, „férfias" életstílusa ösztönöz, múzsám Antigoné — a te múzsád is —, szeressük