Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

Még egyszer forró köszönet a vendéglátásért, s bocsánat a tárcsázásért s a szószátyárlásért. ígérem, többet nem pletykázok. Szeretettel köszöntöm az egész famíliát, az épülő házat, a vízvezetéket s a körülvattázandó új dolgozószobát. Igaz barátsággal, kézcsókkal : Pali 941. I. 16. 316. [Budapest, 1941. jan. 23.] Kedves Palim, amióta elutaztál, én megpróbáltam nagyszerűen izzó testtel, negyvenegy fokos lázban kábulni át oda, ahova az előjelek szerint hidegen, egy vízzel elborított test cianózisában kell átfulákolnom, de a sors nem volt kedves ebben sem — meggyógyultam. Elutazásod után harmadnap szerdán már beteg voltam, de csütörtökön előadás a teológián a Ref. énekeskönyvről, azt még meg kellett írnom, elmondani, csak akkor lázasodhattam ki. Ma vagyok fönn először. Helyesebben csak nadrágban, mert a függőleges helyzetet még nemigen bírom. A dicséretekben egy nagy debreceni költőt fedeztem föl: Lengyel József, egy a Csokonai körüli Dombyk közül. Olvasd el a dicséreteket, melyeket az új énekeskönyv neki tulajdonít. Szeretettel ölel családoddal: Németh Laci 317. [Debrecen, 1941. jan. 24.] 941. jan. 24. Kedves Laci, éppen ma akartam gratulálni Kiss Ferenc fejezetének megdörgöléséért, s az influenza elviharzásáért, amely a Hídból kiderül, Ucóval egyetemben. Hogy ily nagyfokú volt a láz, nem gondoltam. De Jja igénybe veszed vala az én lázmérőmet, 36°-on felül nem halad a láz. Ez olyan lázmérő. Ma du. olvasgattam lapod hatása alatt Lengyel József „debreceni főiskolai tanár, majd szalontai, nagyváradi, szalacsi prédikátor" uram dicséreteit. Egyszer csak felkiáltok, nini, ez mindig megborzongatta „metafizikai" hajszálaimat: „Nincs már szívem félelmére Nézni sírom fenekére... (Perelj, Uram, perlőiddel...)" Hány ásító sírnál hallottam és énekeltem magam is ezt a Lengyel-verset! S most Te „Én-vedlőben" a százados személytelenségből elővezényled a személyt — Lengyel Józsefet... Éppen ezért vettem elő ma délután az új szerzőt mint lírikust. Eredmény: mintha Domby és Csokonai és Fazekas mellett ott állana egy árnyék, s az ő hangjegyüket jegyezné tovább. A Kleist