Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Budapest, 1940. márc. 12.] Kedves Palim, botrányos hosszút hallgattam, de eléggé meg voltam téllel, munkával, s újabban Móricz Zs.-dal nyomorítva. A népfőiskola ügyét azért nem közöltem Kassán veletek, mert titokban akartam az egészet tartani, hisz épp ez volt a jelige: tenni, s nem beszélni. Zsiga azonban puccsszerűen kipöffentette, a Kelet Népében kellett a merényletét olvasnom. Talán igaza van, azóta jött egypár föl lelkesedett „segítő kéz", de engem mégis feszélyez. Nincs nekem szükségem arra, hogy a történtek után — a nagylelkűségem nyugtázzák vagy kétségbevonják. Még egy megszorult író kétségbeesett önreklámjának hathat. Ha rajtam áll, én 35 után egész életemmel és vagyonommal erre az útra vágódom — miután a középosztályban nem hiszek többé. Négy vagy öt mű bizonyítja, hogy milyen konfliktust okozott ez. Most Ella szánt meg, és ő állt elő a propozícióval, én örülök, hogy legalább egy lépést tehetek arra, amerre mennem kellett volna. A Habsburg-kat. történeti valóság, amint az a magyar vagy középkori francia kat. 1920 óta különben van Habsburg-reformátusság is, lásd Corvin-láncos püspökünket. Az, hogy valaki „jó magyar" ember: kevés. Ne szolgáljon magyar gyilkos intézményeket! S ha beléjük került, próbáljon ellenzék lenni bennük! Szeretettel ölel: Németh László 284. [Debrecen, 1940. márc. 20-22.] Debrecen, 1940. III. 20. Szerda Kedves Ella és Laci, egy órája nagyot dobbant az előszoba és a szívem: a Dante-pakk esett le a padlóra. Nagyon köszönöm a visszajuttatást. De a kísérő sorokat is: az Ella hosszú levelét és a Laci még hosszabb megjegyzéseit. No, sebaj! Tudom, el van foglalva a Németh-házaspár. Megértem. Tegnapelőtt érkezett ide Kerényi Berzsenyi-tanulmánya és az én Homérosz-szerencsétlenségem. Nálatok időzve, a Te megjegyzéseidet felhasználva, tüstént töröltem több mondatot a tanulmányból. S mindezt most viszontlátom, tetejibe összekutyu

Iva egy egészen elejtett mondat maradványával: „nagyobb volt indulata, mint" — ez az egész exhumáltatott egy eltemetett mondatból. Se füle, se farka. S a 15. oldalon a ( ) [-be] tett mondatokat teljességgel kihúztam, felhívtam külön is a figyelmét Kerényinek. S mindez most itt van. Mit tegyek? Nem vállalom a felelősséget egy inkorrekt szedésért! Imprimatur!: e nélkül ne nyomják le végleg. Lett volna rá idő jan.-tól mostanáig. „Antik élmények": ily címmel 3-4 ívnyi tömörebb fogalmazást adtam volna, így... Rettenetesen bánt. Szégyellem. A Kerényié jól mutat, még nem olvastam el az egészet. De jó az apparátusa, s ahogy