Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

belenéztem, érdekes. Kérlek, írd meg a véleményedet: kivonjam-éa forgalomból a magamét, a sajtóhibákért és a hanyag korrektúráért a nyomdára hárítva a felelősséget? A jobb ügy érdekében, írói becsületünkre tekintve. Kerényi hirtelen állt elő a Magyar éjszakákkal, ill. azonnal kiszedette az én Homérosz-vázlatomat. Milyen szép négy ívet tudtam volna kikerekíteni, ha tudom, hogy van remény a kiszedésre! Most Juhász G.-nál hever a két füzet, este ő is véleményt ad. Ápr. 1-jén (bolondok napja!) Pfeiffer M. előadása lett volna esedékes. Révész Imre is vállalta a részvételt: Ut omnes unum sínt. Pfeiffer: Magyarság-hit és Isten-hit. Ősi protestáns- és ősi katolikus kórusok. Debrecen nagy szintézise. S íme, a terv terv maradt! Miért? Hadd szolgáltassak igazságot a Szerdai fogadónap írójának: dr. Lindenberger János, 73 éves, 90—100 kilós, aranyszemüveges, kitűnő, sima modorú, babaarcú apostoli kormányzó úr őméltósága, akinek a Hierarchia elvéből kifolyólag Pfeiffer bejelentette a szereplést, elgáncsolta az ünnepélyt. „Nem időszerű" — ezt táviratozta viszsza, s még mást is levélben, amelyet sűrű homály fed. Tegnapelőtt „drámai" beszélgetésem volt az apostoli Kormányzó Úrral, folyton a regényedre gondoltam. Sima volt, mint a kígyó. Azzal kezdte, hogy annyi sérelem érte a katolikusokat Debrecenben: az egyik gimnáziumban a ref. vallástanár az Isten Bárányát holmi pirított báránypecsenyévé travesztálta a prot. tanulók nagy röhejére és a katolikusok szégyenére... Nemrég egy tanítót neveztek ki, katolikus volt az istenadta, nosza, lőn nagy kavarodás Debrecenben... Etc. etc. Csodálkoztam, hogy ilyen kicsinyes érveket sorol fel. Hát ezért nem időszerű? — Ne törődjünk a perc-emberkékkel, a hecc-káplánokkal! Az Eszmét tekintsük! Legyen egy jobb meggyőződésű vezetőréteg, indítsuk meg a tiszta levegőt! Hiszen mindkét fél részéről sok helyes felfogású ember van már... Az öreg főpap bólogatott. Helyes, helyes, de mégse időszerű. Csak munkálkodjak nemes, eszmei irányomban, áldását adja rá. Majd ha nagyobb lesz a tábor. Szegény Pfeiffert nem értenék meg úgyse Debrecenben... Nem időszerű. Közben elárulta, hogy nem egyedül döntött, mások véleményét is kikérdezte, még felsőbb Kört. Szörnyű, ha a Hierarchia így szuperéi. Mit tegyen ilyenkor a hívő? Összeteszi a kezét, és imádkozik. Belenyugszik a Rendbe, s bízik Istenben, hogy mégigazítja a Legfelsőbb Koponyákat. Laci, tanulj ily szép alkalmazkodást! Csókolj kezet Neobarokk Gyulának! Mit csinálsz? A hangulat? Haragudtok rám valamiért? Nemrég egy Schiller-életrajzot vettem: „Sein Leben in Selbstzeugnissen, Briefen u. Berichten." Pompás könyv! Bárcsak itt lennél, s együtt olvasnánk! Sok mindent tisztábban látok általa. A törökvészi felajánlást is új megvilágításba helyezi ez a könyv. Programomat tovább mélyíti. Vissza, vissza a közélettől, vissza, vissza a szellemhez, amely független a Birodalomtól ! „Deutsches Reich u. deutsche Nation sind zweierlei Dinge. Die Majestät des Deutschen ruhte nie auf dem Haupt seiner Fürsten. Abgesondert von dem politischen hat der Deutsche sich einen eigenen Wert gegründet; u. wenn auch das Imperium unterginge, so bliebe die deutsche Würde unangefochten."