Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

nozlak, Lacikám, nemcsak az esszében, de par coeur is... Ez az epigonok örök sorsa, még a szívbajt is utánozzák. Tehát egy lapot eressz Debrecennek, hadd gondoljak Rád útközben! S most ezt a lapot hová címezzem? Törökvészi kis lakodba küldött-é már a pokol fekete gyémántot? Kerényinek ma levelet írtam, egyidejűleg kapja e lappal. Aludd ki magadat, pihenj sokat, Kassán otthon leszel: én leszek a házigazda. Ellának kézcsók, Téged sokszor ölel: Pali 281. [Budapest, 1940. febr. 22.] Kedves Pali, szombat délben indulok, ha addig be nem fú a hó. Károly Sopronban van, s nem tudom, hogy engedik haza a dunántúli hófúvások, most pedig a Kis Újságban olvasom, hogy Debrecenből nem lehet kimozdulni. Végül is magam jutok el Kassára, s egymagam fogok ott tündökölni. Dilettánsok dolga úgyis a tündöklés. Az úton, ha elutazhatsz, gondolj rám, s fogalmazd meg magadban mindazt a csípőset, amit Kassán, szívemre való tekintettel, nem fogsz elmondani. Szeretettel ölel családoddal: Németh László 282. [Debrecen, 1940. febr. 27.] 940. II. 27. Kedves Laci, remélem, azóta kialudtad magadat, s kipihented a nagy „hallgatást", amelyben részesítettelek. Ne haragudj, hogy egy ily lev. lap alakjában szellemem oly gyorsan visszajár. Egy kérés: érdeklődj Móricz Zs.-nál, mi van vele, s van-e kilátás arra, hogy márc. 14-én megtartja Ady T.-beli estjét? Nem akarnám, hogy lármát csináljak, sok hűhót — semmiért. Egyszersmind a Te elhatározásodat is jelezd. Nagy örömmel fogadnánk Debrecenben, én és Rozó kivételes ápolásban részesítenénk, este korán feküdnél, salvus conductust adok minden eshetőségre. Nagyon örülök, hogy immár harmadik eszmei együttesünk (Tanu-Sziget—Debrecen) emlékét könyvelhetem el, ha Te továbbra is hűséges leszel a kultúrában, az én hűségem örök. Ellának kézcsók, szeretettel nyújtja feléd kezét a távolból s mégis nagyon-nagyon közel: Pali