Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1939. nov. 15.] Debrecen, 1939. nov. 15. Kedves Barátom! Örömmel értesítelek, hogy az Ady Társaság 1939. nov. 12-én tartott választmánya Téged Kerényi Károllyal működő tagjává választott. Nagyon kérlek, légy sz. elfogadni ezt a választást, amely - mint ahogy Kerényihez intézett levelemben más szóval már kifejeztem — az Ady Társaság eszmei átrendeződésének pecsétje és garanciája, záróköve annak a gondolati folyamatnak, amelyet Tíz év Ady nevében és Költők sorsa Debrecenben c. tanulmányaimban már kifejezésre jutott. Legyünk mi együtt Debrecenen át amaz általad rég óhajtott „harmadik oldal". Legyünk ellenőrző pontja a magyar szellemi életnek, protestáns és katolikus egységek egyszerre, a mítoszok határán. Nagyon hálásak lennénk, hogyha f. év december 2-án este 5 órakor tartandó Adyemlékestünkön Kerényi Károllyal Debrecenbevárhatnánk. Útiköltség, ellátás természetesen a Társaság „gondja" (bárcsak ilyen „gondokkal" lenne tele a világ...). Itt személyesen dokumentálnátok együttérzésteket és a felénk nyújtott eszmei jobbot. Egy bevezetőben én röviden vázolnám az alkalom jelentőségét. Ti ketten, egymást kiegészítve, összefoglalnátok a Sziget- és Tanu-gondolatot, Te utalnál az új Ady Társasághoz való eszmei és genetikus kapcsolatodra s Debrecenre, az imagináriusra, amely Csokonai idejében is az volt, s most benne helyet foglal a Sziget-Tanu... Ilyesmire gondolok. Természetesen a fogalmazás „mitizálása" a Tiéd. A választmány megbízásából tisztelettel köszönt, egyszersmind baráti szeretettel üdvözöl: Tóth Béla Gulyás Pál főtitkár ü.v. elnök 257. [Budapest, 1939. nov. 24.] Kedves Palim, Károly volt itt még múlt szombaton, s bizonyára megírta már közös válaszunk, hogy 2ára nem tudunk lemenni. Én hétfőn jelentkezem, a jövő hét valamelyik napján soroznak, s 2-án már esetleg katona is vagyok — a hangulatom sem vendégszereplésre berendezett, eltekintve attól, hogy amíg elégtételt nem kapok ettől az országtól, azt pedig élve nem kapok, nem is óhajtok magyar közönség elé kiállani. Beválasztásomat köszönöm, s mint barátságunk újabb bogát, szívesen veszem magamra. Talán még meg is valósítunk valamit abból, amit itt eltervezgettünk. Én egyelőre a Magyar ritmusról szóló füzetem akarom befejezni, ennél távolibb célokat kitűzni anakronizmus volna. Családoddal ölel: Németh Laci