Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

[Debrecen, 1939. dec. 5.] Kedves Laci, mi van a katonai ügyeddel? Már nov. vége óta tűkön ülök, helyetted drukkolok... írj azonnal! S ha maradtál civilben, kérlek, légy sz. - akár Ella útján — azt a levelemet elküldeni, amelyben kassai impresszióimat közlöm, ezenkívül Képek a Kalevalából c. két részből álló tanulmányomat. Debrecenben a helyzet változatlan... Csak egy nagy Ady-esténk volt, fényes sikerrel. Az öreg Földessyt becsípettük a Gambrinusban. Sokat gondol Rád, szeretném, ha egyszer felkeresnéd, hiszen mégis a legtisztább magatartású emberek közé tartozik. S ideális tanár: alapos, a részletekhez lehajló, távlatai vannak... S egy Géniusz mellett kitartott. Irj, várom sorsod jelzéseit. Ellának kézcsók, gyerekeket csókoljuk. Szeretettel: Pali 1939. XII. 5. 259. [Budapest, 1939. dec. 9.] Kedves Palim, Károlytól hallottam, hogy lemondásomért megnehezteltél. De voltaképp ő mondott le előbb, s én csak csatlakoztam hozzá. Akkor még úgy is festett, hogy dec. 2-re már katona leszek. Azóta újabb két hónap haladékot kaptam, a jelentkezések és sorozások közt egyre nő a távolság, én már csak jan. 5-én vetkőzöm le nekik, s február 1. előtt aligha kell bevonulnom. Ettől függetlenül is igaz, hogy nem szívesen lépek közönség elé, elsősorban önvédelemből. Egy ilyen szereplés ugyanis ma alig folyhat le anélkül, hogy a megaláztatások hetekre el ne kedvetlenítsenek. Hiszen már volt iskolatársaimat sem látogathatom meg anélkül, hogy kioktatásra feljogosítva ne érezzék maguk. De ha te kívánod, s Károly is úgy akarja, febr. 1-ig, én szívesen lemegyek Debrecenbe vele. Sopronba is hívtak most — tőled teszem függővé itt is a válaszom. Ha Debrecenbe lemegyünk, esetleg oda is elmehetek. Hisz csak az első rászánás a nehéz. Váratlan irodalmi munkába keveredtem most, épp amikor azt hittem, hogy a magam passzióinak élhetek megint. Az Est-lapokat keresztények (értsd: svábok) vették át, s az első fölmondólevél Móricz Zsigmondnak ment. Az öreg meglehetősen reménytelen kenyérkeresetet választott: a Kelet Népét vette át, s engem szólított föl a kritikai rovat vezetésére. Noha nincs nagy kedvem a nyilvánossághoz, a Kisebbségben után nem utasíthatom vissza az utolsó nagy magyar író segítség-kérését. Lehet, hogy első cikkeim után ő maga fog elijedni tőlem, de addig vállalom, sárra kérlek titeket, debrecenieket