Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

rűen absens vagyok, egy szó a hagyományból a fiatalsághoz, egy kábel mély magyarság és születő magyarság közt. Eztán még annyit sem olvasok el a velem foglalkozó dolgokból, mint eddig, a magyar múltban akkora kincsek fekszenek, hogy aki azoknak szenteli magát, bátran negligálhatja, ami körülötte ráfröcsög. Bartóknak nem kellett Huszkával vagy Dohnányival foglalkoznia. Szabó Dezső-s „Én" és Arany János-i „Szerénység"? De hisz ez épp az Érdek és a Személy interferenciája, Szerep és Ember, VII. Gergely-i alázat és majesztás, s végső fokon: a szelíd és büszke Evangélium. Úgy hiszem, alázatosabb ember vagyok Aranynál is, ti. őszintébb az alázatom. Másképp ki sem bírtam volna, amit kibírtam, de mondhatom-e azt, hogy semmit sem csináltam, hogy a Tanu, a Gyász vagy a VII. Gergely haszontalan munka volt, anélkül, hogy az Érdeket, amelyet szolgáltam, meg ne alázzam? Nagydolgokhoz nagy gesztusok tartoznak, ezen nem lehet segíteni. Akkor azonban csakugyan arcátlan kofa volnék, ha (az ellenségeim gúnyolódása s a barátaim féltése után) érdemem belátására valakit rá akarnék beszélni. Nem, ha ennek az érdemnek van hiúsága, akkor az az egy, hogy ne legyen szó róla. Énnekem a leghőbb óhajom, hogy csak a mondanivalóm legyen, s az ellenségeimé, hogy a személyemet belekeverhessék, rábizonyíthassák. De akik a VII. Gergelyről is úgy írtak, mint sérelmem nyafogásáról — eltűnhetek-e azok elől úgy, hogy a mondanivalómból az én hisztériumát ne húzzák ki, csakhogy az igazságot annak ne kelljen mondaniuk? Ti bizonyos fokig a balekjei vagytok e taktikának, de ez mindig így volt: a támadók nemcsak a helyet (áz egész probléma-felvetést) kényszerítik rá a védőkre, hanem lassan a rágalmaikat is mint gyanút vagy aggodalmat. Engem magamat azonban ők már utói nem érnek, s hálójukba nem fognak, legfölebb én húzom őket magam után, mint a nyilas magyart Tóth Árpád csodaszarvasa. Lehet, hogy megint gyanúsan sokat bizonykodom, s nem is elég pontosan fogalmazok, de azt szeretném, ha ti is átvennétek az én felfogásom, hogy N. L.-nak nincsenek sérelmei, mert nincs többé a kortársakra szoruló missziója. Azt pedig csak nem képzelitek, hogy ünneplés vagy szidás engem személyemben s nem ügyemben érhet fájdalmasan. Magad mondtad egyszer, hogy túl arisztokrata vagyok, s ez a legnagyobb mértékben igaz. Most látom csak, mennyire. Amióta ügyemet a kortársaktól távol találtam meg, nemcsak az Európai Vizsga (impérium és nemzetek harca) érdekel százszor jobban, mint a folyóiratokban reflektálódó N. L. külső írói élettörténete, hanem még a lányaim másnapi leckéje is. Lehet, hogy nem hiszitek el. De így van, s többször nem bizonyítom. Ella ma ment le Kecskemétre, és sarokba szorítja Tóthot. Én azt ajánlottam neki, hogy tanulmányért ő fizessen ívenként 30 P-t, színdarabért én ugyanannyit, ő beszéli meg azt is, hogyha sikerül az Ady Társaság kiadása, mennyiért adna át nektek Debrecen-kassaiterjesztésre példányokat (én a bolti árnak legföljebb 30-40%-át akarom adni, hogy a többit ti tehessetek el kiadásra), s milyen feltételek mellett adná ki először a te tanulmányaid, később más dolgokat is ugyanebben a sorozatban. Én azt hiszem, ő belemegy az ajánlatba, mert hisz jó üzlet vagyok én neki, akármit beszél. Ha ti a két városban már előfizetőt vagy vevőt tudnátok szerezni, az évente 600-700 P lehetne, tehát még két-három debreceni mű kiadási ára. Örülök, hogy a regénybe beletudtál kapcsolódni és melegedni. Ez a leglélekszívóbb és legkisebb látszató műfajom, az új rész (a Szerdai fogadónap fele, az egész kb. 15—