Gulyás Klára - G. Merva Mária szerk.: Egy barátság levelekben. Gulyás Pál és Németh László levelezése (Budapest, 1990)

rűen absens vagyok, egy szó a hagyományból a fiatalsághoz, egy kábel mély magyarság és születő magyarság közt. Eztán még annyit sem olvasok el a velem foglalkozó dol­gokból, mint eddig, a magyar múltban akkora kincsek fekszenek, hogy aki azoknak szenteli magát, bátran negligálhatja, ami körülötte ráfröcsög. Bartóknak nem kellett Huszkával vagy Dohnányival foglalkoznia. Szabó Dezső-s „Én" és Arany János-i „Sze­rénység"? De hisz ez épp az Érdek és a Személy interferenciája, Szerep és Ember, VII. Gergely-i alázat és majesztás, s végső fokon: a szelíd és büszke Evangélium. Úgy hi­szem, alázatosabb ember vagyok Aranynál is, ti. őszintébb az alázatom. Másképp ki sem bírtam volna, amit kibírtam, de mondhatom-e azt, hogy semmit sem csináltam, hogy a Tanu, a Gyász vagy a VII. Gergely haszontalan munka volt, anélkül, hogy az Érdeket, amelyet szolgáltam, meg ne alázzam? Nagydolgokhoz nagy gesztusok tartoz­nak, ezen nem lehet segíteni. Akkor azonban csakugyan arcátlan kofa volnék, ha (az ellenségeim gúnyolódása s a barátaim féltése után) érdemem belátására valakit rá akar­nék beszélni. Nem, ha ennek az érdemnek van hiúsága, akkor az az egy, hogy ne legyen szó róla. Énnekem a leghőbb óhajom, hogy csak a mondanivalóm legyen, s az ellensé­geimé, hogy a személyemet belekeverhessék, rábizonyíthassák. De akik a VII. Gergely­ről is úgy írtak, mint sérelmem nyafogásáról — eltűnhetek-e azok elől úgy, hogy a mon­danivalómból az én hisztériumát ne húzzák ki, csakhogy az igazságot annak ne kelljen mondaniuk? Ti bizonyos fokig a balekjei vagytok e taktikának, de ez mindig így volt: a támadók nemcsak a helyet (áz egész probléma-felvetést) kényszerítik rá a védőkre, hanem lassan a rágalmaikat is mint gyanút vagy aggodalmat. Engem magamat azonban ők már utói nem érnek, s hálójukba nem fognak, legfölebb én húzom őket magam után, mint a nyilas magyart Tóth Árpád csodaszarvasa. Lehet, hogy megint gyanúsan sokat bizonykodom, s nem is elég pontosan fogalmazok, de azt szeretném, ha ti is át­vennétek az én felfogásom, hogy N. L.-nak nincsenek sérelmei, mert nincs többé a kor­társakra szoruló missziója. Azt pedig csak nem képzelitek, hogy ünneplés vagy szidás engem személyemben s nem ügyemben érhet fájdalmasan. Magad mondtad egyszer, hogy túl arisztokrata vagyok, s ez a legnagyobb mértékben igaz. Most látom csak, mennyire. Amióta ügyemet a kortársaktól távol találtam meg, nemcsak az Európai Vizsga (impérium és nemzetek harca) érdekel százszor jobban, mint a folyóiratokban reflektálódó N. L. külső írói élettörténete, hanem még a lányaim másnapi leckéje is. Lehet, hogy nem hiszitek el. De így van, s többször nem bizonyítom. Ella ma ment le Kecskemétre, és sarokba szorítja Tóthot. Én azt ajánlottam neki, hogy tanulmányért ő fizessen ívenként 30 P-t, színdarabért én ugyanannyit, ő beszéli meg azt is, hogyha sikerül az Ady Társaság kiadása, mennyiért adna át nektek Debre­cen-kassaiterjesztésre példányokat (én a bolti árnak legföljebb 30-40%-át akarom adni, hogy a többit ti tehessetek el kiadásra), s milyen feltételek mellett adná ki először a te tanulmányaid, később más dolgokat is ugyanebben a sorozatban. Én azt hiszem, ő be­lemegy az ajánlatba, mert hisz jó üzlet vagyok én neki, akármit beszél. Ha ti a két vá­rosban már előfizetőt vagy vevőt tudnátok szerezni, az évente 600-700 P lehetne, te­hát még két-három debreceni mű kiadási ára. Örülök, hogy a regénybe beletudtál kapcsolódni és melegedni. Ez a leglélekszívóbb és legkisebb látszató műfajom, az új rész (a Szerdai fogadónap fele, az egész kb. 15—

Next

/
Oldalképek
Tartalom