Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Függelék - Felszólalás a Petőfi Kör sajtóvitáján, 1956. június 27.

FELSZÓLALÁS A PETŐFI KÖR SAJTÓVITÁJÁN, 1956. JÚNIUS 27. (Kiadatlan rész az ítélet nincs kéziratából) A kedves olvasó engedje meg, hogy szórakoztatására alant közöljem beszédemet. Mindössze annyi változtatással, hogy e jegyzet szabályzata szerint, mely csak halottakat enged be a kertembe, a beszédben néven nevezettek közül két ma is élőt csak betűvel vagy számmal jelöljem meg, s hogy a szöveg ma félreérthető utolsó két sorát elhagyjam. A helyenként pongyola fogalmazás bizonyára izgatott lelkiállapotomnak tulajdonítható. „Néhány szót szeretnék ejteni arról a magatartásról, melyet ma az értelmiség számára, de elsősorban az írók és újságírók számára kötelezőnek tartok. Már most meg akarom jegyezni, hogy az itt sorra kerülő néhány gondolatom nem tarthat igényt népszerűségre. Ismerem közéletünknek, főképp értelmiségi életünknek jó néhány vitáját a közelmúltból, s ezeknek összességéhez, az eddig kialakult képhez volnának megjegyzéseim. A viták általános irányával, tehát azzal, hogy egészükben bíráló, kritikai élük van, a legteljesebb mértékben egyetértek. De nem értek egyet a bírálat természetével, módszereivel, mondjuk úgy, hogy a mélységével s magasságával. Attól tartok, hogy túlságosan a felületi jelenségeket, a kórtüneteket támadja, s nem fordít elég gondot a lényegre, a kórokozókra. Nem teszi fel elég világosan azt a kérdést, hogy végeredményben hogy is kerültünk oda, ahol ma vagyunk. Mi az oka gazdasági bajainknak? Mi az oka lelki bajainknak? Mi az oka annak, hogy társadalmunk egésze nem érzi jól magát a bőrében? Három közkeletű feleletet kapunk ezekre a kérdésekre hivatalos helyről. Az egyik a személyi kultuszról szól, a másik a dogmatizmusról, a harmadik a demokrácia hiányáról. De hogy jöhetett létre a személyi kultusz? Hogyan jöhetett létre a dogmatizmusnak az a kíméletlen egyeduralma, mely megbénította nemcsak életünket, de gondolkodásunkat is? Mi az oka a demokrácia hiányának? Ezeket az okokat kell kutatnunk, s egymás közötti összefüggéseiket, ha azt akarjuk, hogy valamilyen tisztességes eredményre jussunk. Ebből a szempontból nézve mondom azt, hogy vitáink nem elégítenek ki, mert nem elég mélyek, és nem elég magasak. Hadd előlegezzem itt mindjárt a legelején személyes nézetemet arról, hogy melyik az az általános irány, amelyben kereskednünk kell, hogy valamiféle tisztes haszonhoz jussunk. Azt hiszem, bajaink kútforrása: a szabadság hiánya. Hogy félreértés ne essék: szabadságon én az egyénnek a szocialista társadalom kötelességei által korlátozott szabadságát értem, mind gazdasági,