Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Önéletrajzi jegyzetek, 1958

lanságomnak jele, hogy az előkelő Rákóczi úti Pannónia Szállodába vittem, máig is érthetetlen, hogy beengedtek. Kétágyas szobát vettem. ..sa lánnyal nem tudtam mit kezdeni. Ezután évekig nem mertem megkockáztatni ezt a végső próbatételt, beértem a felemás, alattomos testi játékokkal — de meggyőződésem, hogy a Pannónia Szállodának ennél hosszabb, évtizedekre szóló hatása volt életemben. Bordélyba nem mentem, undorodtam, prostituálttal összesen kétszer háltam életemben, egyszer Brüsszelben, egyszer Kolozsváron (harminc-negyvenéves koromban). Voltam-e szerelmes is ezekben az években? Nem emlékszem, csak a testi éhség kergetett szüntelenül mindenhova, ahol nőt lehetett „fogni", moziba, városligeti vurstliba, a Vígszínkörbe (Fejes Teri?), utcán csavarogtam, de ha nagy nehezen megtetszett egy nő — válogatós voltam —, sosem mertem leszólítani. Falánkság és gyávaság keveréke, de nem tudtam becsületesen sem ez, sem az lenni. A trónörökös meggyilkolásáról szóló hírt különkiadásban a Lipót körút sarkán olvastam el. Életrajz is volt az újságban, amelyről azonban meg lehetett állapítani, hogy előre meg volt írva az öreg Ferenc József halála esetére, a nagy sietségben benne maradt egy-két fordulat, kifejezés („az új király" vagy ehhez hasonló), mely nem illett a már halott trónörökösre. Ultimátum, hadüzenet, Német-, Oroszország stb. beavatkozása, a háború első évei, mindezt a szokványos hazafias lelkesedéssel, minden önálló gondolat híján éltem át. Izgatottan olvastam a Höfer-jelentéseket (,,Przemysl még a miénk"), lelkesedtem a német szövetségesért, a harminc és feles ágyúkért stb. Akárhogy erőltetem is az emlékezetem, semmilyen egyéni emléket nem tudok feltámasztani a háborúnak ebből az első idejéből. A hibás jobb karom miatt alkalmatlannak bizonyultam, később pedig a Nasici felmentetett. Pesten látszatra ugyanúgy folyt az élet, mint azelőtt, főképp az én környezetemben, mélyebben pedig nem láttam. Az újságolvasástól eltekintve alapjában véve úgy éltem, mintha nem is lett volna háború. (Lehet, hogy megrágalmazom magam, s csak az emlékezetem mond csütörtököt, oly valószínűtlenül hangzik ez az egész. Vagy emlékeimnek valamilyen nagyszabású elfojtásáról van szó?) Apámnak egyszer gyomorvérzése volt. De mikor? Egy nagy, középső szobában láttam feküdni, de ez nem lehetett a Wesselényi utcában, mert az egyetlen nagy szobában, az ebédlőben a beépített pohárszékek miatt nem lehetett volna ágyat beállítani. Tehát a Lipót körút, s a szalonba tették volna át az ágyat, de miért? Sehogy sem ismerem ki magam. Úgy látszik, a két lakásról való emlékeim is zavarosak. (Fekély, jégtömlők.) 1913-16 közötti időből: Gross Andorral, kinek volt saját csónakja a Római-parton, a Bakti-féle csónakházban, kijártam néha evezni a Dunára, ő tanított meg. Kabinja is volt, egyszer-kétszer ott is aludtam egy-egy szom-