Déry Tibor: Börtönnapok hordaléka. Önéletrajzi jegyzetek, 1958 (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1989)

Önéletrajzi jegyzetek, 1958

Mariedlnek ajándékba. De a veréb már harmadnapra felfúvódott, megdöglött. Szerelmünkről az egész sváb-hegyi villa tudott, de minthogy kijelentettem, hogy Mariedlt feleségül fogom venni, ha felnövök, senki sem támasztott ellene kifogást. Szerelmem egyébként abból állt, hogy szüntelenül vele akartam lenni, féltékeny voltam, ha más fiúk jöttek vendégségbe, s halálosan szomorú, amikor egyszer-kétszer ő ment el valahova, ahova én nem voltam hivatalos. Nem csókolództunk, csak este, lefekvés előtt váltottunk egy tisztes csókot, amikor vagy én mentem be hozzá, vagy ő jött be az én szobámba, egyszer hálóingben — nem is vágytam semmi másra. Élénk, gyors beszédű, kacér kislány volt, kettőnk közül csak.én voltam szerelmes, s ezt, azt hiszem, megéreztem. Egyszer séta közben egy legelésző szamár, amikor meg akarta simogatni, a fogaival belekapott a fenekébe - ezen a felnőttek sokat nevettek, ő meg másnap ágyban maradt. De hogy milyen halálosan szerelmes vagyok, azt csak akkor tudtam meg, amikor el kellett válnunk, szüleimmel nyaralni mentünk. Az egész nyarat a postahivatalban töltöttem, választ várva számtalan levelemre, de azt hiszem, mindössze kettőt kaptam. Az egyikben egy hajfürtöt küldött, ezzel a szöveggel: — Itt küldök egy kis farkocskát — s ez nagyon tetszett nekem, tudniillik hogy kicsúfolja az ereklyének küldött saját szép haját. . . Talán kétév múlva láttam viszont, amikor szülei (Kohn Izidor bankigazgató), már nem tudom, miért, meghívtak magukhoz egy hétre Bécsbe. A szerelem már elmúlt, de itt egy más bűnbe estem. Mariedlnek Fritz nevű, velem egyidős, tehát körülbelül tizenöt éves bátyja megtanított cigarettázni. Utcán szívtuk el az első cigarettát, egy kapu alatt, aztán szorgalmasan szagolgattuk egymás száját, hogy érezni-e a dohányszagot rajtunk; otthon pedig Fritz megmutatta rejtekhelyét, hol a cigarettát tartotta, szobájában, egy kép mögé csúsztatva. De Pesten nem folytattam a dohányzást, még nem ízlett. Azon nagyon megütköztem, hogy Fritz valamit - nyüván tilos dolgot - eltitkol szülei előtt; olyasféle meglepetés volt ez számomra, mint az abbáziai fiúk piszkos lábakörme. Mariedllal még jónéhányszor találkoztam életemben, s mindig volt a száján egy kis emlékező cinkos mosoly. Sápadt, vérszegény, de csinos lány, majd asszony lett; könnyen meg-megrebbenő orrcimpákkal, melyek elsápadtak, ha indulatba jött. Egy Herzmányi nevű kereskedőhöz vagy vállalkozóhoz ment férjhez, egy kövérkés, sima modorú, nyírott bajszú szélhámoshoz, akitől később el is vált. Egy lányuk született, Yvette, ez is nyaralt Pesten Hermann bácsi sváb-hegyi villájában, tudott arról, hogy szerelmes voltam anyjába, és süldőlány korában ő is kacérkodott velem, a már elvált harmincöt-negyven éves férfival. 1933-34-ben, amikor egy évet töltöttem Bécsben, találkoztam utoljára Mariedllal, akkor még férjével élt, egyszer elvittek saját kocsijukon Baden-