Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Házasság, Gyermek, Halál

gyon szegényen és nyomorultan lakik valami rettenetes helyen, nekem nem árulja el a lakcímét. Együtt vagyunk K-val, [Kosztolányival] beszélgetünk, én bús és nyugodt vagyok, cigarettázunk. Egyszerre jön valaki, egy ember, félrehívja K-t. [...] K. idegesen befejezi mondókáját: »Hat kérem, mondja meg őnagyságának, hogy most nem lehet, nagyon el vagyok foglalva... irodalmi dolgok és család... majd maskor.« Az ember hajlong és el akar menni, én visszaintem és hangosan, de lassan és nyugodtan ezt mondom neki: »és mondja meg ezt is neki: én izenem, hogyha majd túl lesz ezen a csalódáson és túl lesz minden szerelmen és egészen szegény és egészen nyomorult és öreg lesz és elhagyatott, ne haljon meg, hanem jöjjön vissza hozzám és ne féljen többé semmitől « — könnyek öntenek el és felébredek." Ebben az álmában, a meghatóan tiszta és nemes szerelmen, a bánaton és a gyászon túl, ébren be nem vallott féltékenység is jelentkezik Kosztolányival kapcsolatban, aminthogy Judik Etel meg énrám volt eltitkolhatatlanul féltékeny. Karinthy nem tudta elhinni, hogy őrá valaki féltékeny lehessen, de Judik Etel is kételkedett abban, hogy őt tisztán és szépen szerethessék. Ez az álom válasz volt, álombeli izenet a halott számára, hogy nem kellett volna meghalnia, mert hiszen ő még öregen és nyomorultul is csak őt szeretné. És egyben férfi lelkiismeretének álombeli megnyugtatása: ,,Ó nem kívánta az asszony halálát . Emellett mennyire írónak, szavakkal kifejező, formába öntő művésznek az álma ez. Tudott dolog, hogy álmodni általában képekben álmodunk, ritkán és többnyire íróművészeknél jelentkezik a szavakba öntött álom. Egy másik álma november 17-én: „Kérdem tőle, igaz-e, hogy nem engem szeretett, hanem egy barátomat. Bólint, hogy igen, de azzal a kacér gonoszsággal, amivel kínozni szokott, hogy ne higgyem el. Erre faggatni kezdtem: Hát akkor miért mondtad mindig, de jó, de boldog vagyok — ugye mindig mondtam, hogy hazudsz, alakoskodsz? — mosolyog. Egészen bizonyos, hogy szeretett. Tegnap vagy 300 levelét olvastam, amiket Békeffynéhez írt. Irtózatos golgota volt az élete, névtelen szomorúság és rémület. Nem tette boldoggá, hogy mohón vágytak rá sokan. Félt a vágytól, mást akart."

10 Pompás az a kép, amit 1918. január 6-án rajzolt Karinthy a feleségéről, Judik Ételről. Bármennyit is írnék róla, többet, jellemzőbbet nem mondhatnék, mint amennyit ez a rajz megmutat belőle.

11