Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)
Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Házasság, Gyermek, Halál
Pontosan ilyen volt, olcsó tollboájában a nyaka körül, szemébe hulló haj tincsekkel, kacér, strucctollas kalapjában, bágyadt kékkarikás és mégis parázsló szemével, sápadt, lágy arcával, erősen pirosított szájával. Szinte érzi ennek az arcképnek a nézője az illatszerfelhőt lebegni körülötte, és (ámbár csak a fejét rajzolta le) látja az akkori divat szerint földet söprő, loncsos szoknyát, amelyet kevéssé megemel, úgy, hogy selyemharisnyás bokája, kivágott félcipője még őszi latyakban vagy sűrű hóesésben is lássék (ami az akkori szokás szerint illetlenségnek számított). Szinte hallani csukottszájú, érzéki kacagását. A Magyar Figaró című színházi hetilap, amelyik bejelentette Judik Etel halálát, 12 ugyanabban a számban közli Karinthynak egy mókás írását is Nyámnyuska címen. Meg kell említeni, mert még ennyi esztendő távlatából is szégyen és harag kel az emberben ekkora tapintatlanság láttán. A cikket nyilván azért adták le, mert már ki volt fizetve, és nem óhajtottak pénzt adni valaki másnak, valami más írásért. A következő számban azután közölték Somlyó Zoltán emlékversét, 13 amelynek befejező szép sorait itt idézzük: Ügy szálltál el szemünk előtt, barátnőnk, mint a galamb tűzvész lángjainál. Megpörkölődött szelíd, szép fehérség, eltorzult báj, mely elrejti magát ... Lebegj, lebegj a kín terhes titokban: jó éccakát. 1919. január 13-án írja naplójába Karinthy: „Mondd halott, te könnyekből élsz? Mennyi könnyre van még szükséged? Óh, mennyit sírtam már azóta! de ha tudnám, hogy kell neked, hogy könnyekkel kimoshatnálak a föld alól, nemcsak este sírnék, amikor szoktam, de sírnék reggeltől estig, boldogan és szabadon; elárasztanám könnyel a temetőt, és könnyek szennyes csatakján úszna a koporsód. 14 Később, sokkal később, évek múltán írta Haiott xs című versét: Az élőt kínálja gyümölccsel tavasz, nyár, És kínálja borral a tél — De én már tudom, miből él a halott: A halott könnyekből él.
