Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Lehetne élni még talán

LEHETNE ÉLNI MÉG TALÁN. Ügy harmincnégyben volt ez — Fricinek egy napon eszébe jutott, hogy el akar költözni a Verpeléti út 22. számú házból, ahol már több év óta laktak. - A lakásunk olyan, akár egy kalitka - mondta —, lehetetlen benne dolgozni, minden hang áthaílik a falakon. Felmondólevelet írt a ház gondnokának. A felmondást elfogadták a következő negyedévre, és egy-kettőre kiadták más bérlőnek a lakást. Közben az idő múlott, másik lakásuk pedig még nem volt. Mindennap egymásnak mondogatták: — Aranka, nézzen lakás után. — Frici, nézzen lakás után, meddig akar még várni? A maga kötelessége. Maga akart mindenáron elmenni innen, csak hogy engem bosszantson. Nekem nagyon jól megfelelt ez a lakás. Elérkezett a házbérnegyed napja, a költözködés ideje. A lakásuk már ki volt adva másvalakinek, nem volt mit tenni, el kellett költözniök. De hová? Mindenekelőtt az utcára. Lehordták a bútorokat a ház elé. Most aztán rohangáltak. Frici a beraktározóhoz, Aranka lakás után. Megfelelő lakást persze az utolsó pillanatban nem tudtak szerezni, nem tehettek mást, valamenynyien beköltöztek a Lloyd palotában levő Casino penzióba. A bútorokat raktárba vitették. Aranka örült a penziónak, az ő nyughatatlan lényének ez az élet felelt meg leginkább. - Meglátja, Frici, olcsóbban fogunk élni, mintha háztartást vezetnénk. Fél évig laktak a penzióban, mondanom sem kell, hogy lényegesen többe került, mint az otthoni élet, még az ő módjuk szerint való háztartásnál is. Közben a bútorok egy része tönkrement a raktárban. Fél év múltán azután beköltöztek a Reviczky utcai Bánffy palotába.