Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Futó gondolatok, felvillanó emlékek

Természetleírása alig van. Nem túlságosan foglalkoztatta a természet, amely egyhangúságot áraszt, megelégedettséget ébreszt az emberben, ő is, akárcsak Kosztolányi, „vijjogott, mint a vércse és állandóan „elégedetlenség szent olaján égett .

1 A természet az embernek ellensége, s az ember boldogságát maga az ember van hivatva megteremteni - ezt hirdette. Lágy volt, mint a lágy kenyér, de később műtéteket, sőt akasztásokat nézett végig. így próbálta nevelni önmagát keménységre. Amikor valamelyik testvére, főképpen Mici nénje, vagy amíg még itt volt, Jóska öccse megjelent nála, idegesség érződött rajta, kicsit szégyenkezett miattuk, majd szégyenkezett, amiért szégyenkezett. Bárki kért tőle előszót megjelenendő könyvéhez, ő adott. Sokszor el se olvasta a kötetet, ami elé előszót írt. Egyik előszavában, amelyért 100 pengőt kapott Galantaitól, a hőbörödött könyvkereskedő-írótól, elmés és kedves formában be is vallja ezt: „A legnagyobb mértékben hivatottnak érzem magam, hogy Galantai mester kitűnő anekdotáihoz én írjam a bevezetést [...] - írja — Engem nem befolyásolhat se irigység, se másféle szempont. Sőt, feladatom magaslatán állva még a könyvtől magától se hagytam befolyásolni magam [... ] s így egész tárgyilagosan állapíthatom meg, hogy olyan könyv, amihez én előszót írok, csak a legkitűnőbb munka lehet."

2 * Felesége egy napon — ki tudja, mi ütött hozzá — azzal jött haza, hogy, mint mondta: — Mi örökké csak fogyasztók vagyunk. Mindenütt csak pénzt adunk ki, egyszer már nekünk is termelőknek kellene lennünk. Csináljunk egy farmot, egy csirkefarmot. — Jó, nem bánom — mondta Frici — de mindjárt melléje egy galuskafarmot is, mert a paprikáscsirkét én csak galuskával szeretem. * Ferenc nevű fia, kisfiú korában írt valami — szerinte — verset, amiben ilyesmi volt: „a halottak a sírban heverésznek, szeretnék én is a koporsóban heverészni, és ott állna anyám és az ő lelke. — Egymással karonfogva? - kérdezte Frici, majd így szólt: — Édes fiam, ennél nagyobb marhaságot még életemben se hallottam.