Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)
Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Milyen volt? Hogy élt?
Ha Hitlerre fordult a szó, dühösen mondta: — Egy ilyen pojácáról az egész világ beszél, ahelyett, hogy énrám figyelnének. Több hasznuk volna belőle. Ha én beszélhetnék Hitlerrel, meg tudnám őt győzni arról, hogy marhaság, amit csinál. Meg tudnám őt változtatni, meg tudnám őt javítani. Bámulatosan jól tudta karikírozni Hitlert, arcban, mimikában, hangban. Kis radírgumit biggyesztett az orra alá Hitler-bajuszként, és úgy ment fel a szerkesztőségbe. A bátor embereket gyanakodva figyelte. A becsületesen bevallott gyávaságot emberibbnek érezte. Mussolini „oroszlánbátorságával kapcsolatban megjegyezte, hogy az oroszlánnak nem jutna eszébe, hogy Ő olyan bátor, mint Mussolini. Legfőképpen az emberiség és az emberség foglalkoztatta. Amikor Szamuely Tibor öccsét Siófokon, ahol az éppen akkor 200 proletárgyermek nyaraltatását szervezte, a fehérterroristák elfogták, Karinthy nem feküdt le, egy barátjával együtt egész éjszaka künn csatangolt, egyik ismerőstől a másikig futkosott, keresett valakit, aki segíthetne megmenteni, kiszabadítani a gyilkosok kezéből. Sajnos, nem talált senkit, aki segíteni tudott vagy akart volna. Szamuely Tibor öccsét akkor ott megkínozták és meggyilkolták. 27 A fajgyűlöletre szégyennel és izgalommal reagált. „Pestisjárványnak mondta. * Nem ismerte a spleent. Soha egy percre se fordított hátat az életnek, még halálos betegségében sem, minden de minden foglalkoztatta, legfőképpen azért, hogy valami olyen eredményre jusson belőle, ami az embert boldogabbá tehetné, és aminek segítségével szenvedés nélkül és félelem nélkül élhetnénk le életünket. * Hátrahagyott naplójából idézek: „15 éve egyetlen olyan órám nem volt, amit az én programom betöltéséhez alkalmasnak nevezhettem volna. Koraszülött művek közt veszkődve, nem voltam képes rá, hogy hátrafelé is harcolva, olyan családi vagy magánéletet építsek föl magam mögött, aminek ura lehettem volna: ilyenformán pillanatnyi szünet nélkül én állottam szolgálatában családi életemnek, s nem