Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Milyen volt? Hogy élt?

ő az én szolgálatomban, ahogy alkotó embernél lennie kell. A küszködésben olyan eszközökhöz kellett nyúlnom, melyet ilyen kis országban, mint a miénk, ahol nagyon fontos a személyes élet, még egy akkora tekintélyt is kikezdenek, amilyen — büszkén mondhatom — az enyém volt olvasói és írói körökben! Rossz hírem van. „Egyik napról a másikra élek.[...] Azt mondják: bírom még kedéllyel. De belső érzésem egyre fokozottabban az, hogy ferde lelkihelyzetben vagyok 15 éve, mint testileg egy kínai ketrecbörtön lakója."

28 (Meg akarta írni önéletrajzi regényét.) „Ismerek embereket, akik egyenesen sajnálják, hogy nem követtek el régen valami bűnt, esetleg a büntetést is beleszámítva. Egyszer valaki sokáig eltűnődő szeretettel nézte a feleségét. Mikor az asszony kiment, az ottlevő barát megkérdezte a férjet, mire gondolt. — Arra gondoltam — mondta könnyes szemekkel, emlékein merengve, hogyha húsz esztendővel ezelőtt agyoncsaptam volna, most már szabad és független, megbűnhődött ember lehetnék. 29 (Ezt egyszer, amikor egy családi vihar elől hozzánk menekült, és ott is maradt éjszakára, a feleségére értve mondta.) Fiatal korában középkori lovagként tisztelte a nőt. Még lemegy az oroszlánbarlangba ledobott kesztyűjéért, felhozza, azután hátat fordít az imádott nőnek, otthagyja. „ — Igaza volt annak az alaknak [mondja tizenöt év múltán a nő], hiszen széttéphették volna a fenevadak azt a kesztyűt, ha a pali nem siet eléggé! Hogy lehet szóbaállni olyan nővel, aki egy pár új kesztyűt kockára tesz egy férfiért?"

30 Odáig keseredett ez az alapjában véve édes ember, hogy már-már a közismert anyós vicceket transzponálta feleség viccekké, valósággal új műfajt teremtett így. — Nézzétek, milyen szép — mondta egyszer, teljes estélyi r npájában, útrakészen elébe libbenő feleségére tekintve —, és nem veszi el tőlem senki. Olykor már beteges tünetként hat a sok — a túl sok - nőellenes írás. {Heuréka, Görbe tükör, Száz új humoreszk, Capillária, Utazás Faremidóba, kötetek.) Tévedés volna pesszimista írók és filozófusok hatására, Strindbergre, Schopenhauerre, Nietzschére vagy Weiningerre gondolni. Mindmegannyi önvallomás a látszólagos ésszerű bírálat, torzítás vagy értelmi gúny mögött. Mennyi kétségbeesés, vigasztalódás és vigasztalás árad minden írásából. A szeszélyes, kiszámíthatatlan nőnek éppúgy ki van szolgáltatva, Ő, azaz „Én , mint a megszemélyesített Nap-nak és Eső-nek.