Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Milyen volt? Hogy élt?

tói. Mi volt az ő egynéhány száz, mondom, összevissza hányt könyve például Babits Mihály, Szabó Dezső, Kosztolányi vagy éppen Hatvány Lajos sok-sok ezer, hozzáértéssel gyűjtött, féltve őrzött könyvéhez mérten. Mindannak ellenére, hogy nem nagyon sokat olvasott, mégis mindenről tájékozott volt, à la page,

12 sőt annál még valamivel előbbre is. A kávéház „szabadegyetemén ' minden lényeges kérdésről, sőt feleletről is értesült, mindig volt körülötte néhány kiváló szaktudós vagy polihisztor, akik tájékoztatták, a többit pedig elvégezte csodálatos beleérző és képzelő tehetsége. Hatalmas látóköre alakult így, amely magába foglalta az egész életet, a mát és a holnapot, a régmúltat és a távoli jövőt, a csillagokat és az alvilág szennyét, a fejlődő tudományt s az ájult, regressziós érzéseket. Ismétlem, a régmúlt s az ember előtti, az előrevetülő és az emberfölötti is bámulatos egységben élt benne. Halember volt és Gépember egy személyben, az egész univerzum, az egész végtelen. Utcán jártában, vagy amikor a kávéházi asztalnál ült és nem dolgozott, öntudatlanul állandóan a végtelen jelet, a fekvő nyolcast rajzolta a levegőbe, jobb kezével. * Hogy íráson kívül mi mindent művelt még? Mindenekelőtt rajzolt, nem csak torzképeket. A kávéházban, az előtte fekvő levélpapírra, vagy ha az nem volt kéznél, a márványasztalra néhány vonással Te-lekapott valakit, aki előtte ült. Saját arcát is minduntalan papírra vetette. Hegedülni is kezdett, talán azért, hogy a cirkuszi pózna tetején egyszercsak mégis eljátszhassa „azt a melódiát, amit régen, régen, régen hallottam egyszer zengeni és zokogni a szívemben. 13 Sakkozott, szenvedélyesen. Tagja volt a Hadik kávéházban sakkozó Szávai Sakkörnek. Jól sakkozott. Keresztrejtvényt fejtett, még szenvedélyesebben, sokszor fél napokon át. Kártyázott is, kevésbé szenvedélyesen, de a veszteségbe nehezen tudott beletörődni. Lóversenyen — úgy tudom — mindössze egyszer játszott. Ez 1935 áprilisában volt. Még délben felkereste egyik barátját,

14 akiről tudta, hogy gyakran kijár a versenyekre. - Nekem van pontosan 200 pengőm - így kezdte mondókáját —, és estére kell nekem ezer. Ma ügető van. Nekem feltétlenül kell. Ezerrel meg lehet oldani. — Kiszedett a zsebéből egy marék papírost.