Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Milyen volt? Hogy élt?

— Idenézz. Adó lejárat, 10 db zálogcédula — kitette az asztalra. — Arra nincs eset, hogyha valakinek kell a pénz, hogy az nyerjen. Az ilyen soha nem nyer. De azért kimenni kimehetünk — hűtötte le a barát. Kimentek. Odakünn jónéhány ismerős, lóversenylátogató író, amikor megpillantotta Karinthyt, ijedten félrenézett. Lóversenybabona szerint pechet jelentett olyan ismerőssel találkozni, aki először van kinn a lóversenytéren. A barát az ismert nevű bookmakerhez fordult. — Itt van Karinthy. — Az a jó vicces? — kérdezte a másik. — Mit akar? — Eljött nyerni. — Ide hallgasson — mondta a bookmaker —, itt egy lovat, H. Palót most fogadtam , jó kéz -nek. Tudkapni ötöt az egyhez. (Ez hatszoros pénzt jelent.) Az ügetőverseny megindult. Az első futamot H. Paló nyerte. — Nyertél Frici — mondta a barát. Kapott Karinthy 130 pengőt. — Megvan a pénz, és most ki innen. — Nem értem — méltatlankodott Karinthy —, hány futam van még? — Kilenc. Semmi bajod sincs e percben. Siess innen — sürgette a másik. — Megőrültél? — kérdezte Frici. — Tudod mennyit fogok még nyerni? — számolgatta, hogy ha egy futamon annyit nyert, mennyit nyerhet még kilencen. Az utolsó fillérjét is elvesztette. Azután játszott még az utcán gumizsinóron futó katicabogárral, apró, motoros játékokkal, mindent megvásárolt az utcai árusoktól, ami mozgott, minden vackot, mindent, ami fémből volt, rengeteg öngyújtót, elromlott, elhagyta vagy ellopták tőle. Nagyobbik fia Siófokon megkérdezte: — Mit hoztál nekem? — Várj, mindjárt megmutatom — közölte felélénkülve. Kibontott egy hatalmas csomagból egy csodálatos, igazi kis gőzhajót, működő turbinával, remekül felszerelve, valahol meglátta és nem tudott ellenállni, megvette. Lementek együtt a vízhez, Ő, a gyerek meg Vitéz Miklós. Frici pedig fogta a gőzhajót, és a sekély vízben járatni kezdte a barátjával együtt, oda-vissza, oda-vissza. Órákon át játszott a két felnőtt, a gyereket hozzá se engedték nyúlni. — De hát nekem mit hoztál? — fakadt ki végre is szelíd és türelmes