Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1988)

Kosztolányi Dezsőné: Karinthy Frigyesről - Milyen volt? Hogy élt?

Kamaszfia, Cini, gyanús készséggel ajánlkozott, hogy majd behozza. Megköszönte és szokás szerint nagy kanállal öntött a szájába a fehér porból, amelyet már akkor nem is igen látott. Ekkor verte el úgy istenigazában ezt a kisebbik fiát. Szóda helyett sót tett a dobozba. Megesett bizony, hogy olykor megfeledkezett arról, hogy mit, hol olvasott és kitől, s megírta, mint a sajátját. Nemegyszer olyasmit is, ami csak a közelmúltban jelent meg, valaki másnak a tollából.

8 Naponta kellett írnia. Naponta írt. Ki venné zokon az ilyesmit? Mindent megírt, in statu nascendi.

9 Jelentéktelen dolgokat felemelt, felmutatott, és kiderült, hogy nem is jelentéktelen, mindenből kicsiholta a lehető legjobbat, ösztönös formaérzékével. Hosszú névsort lehetne felsorakoztatni azokról, akik hatottak rá. Nem vállalkozom a felsorolására, de nem is fontos, mert annyi kétségtelen, hogy az írásművészet legkiválóbbjait választotta segítőtársául a papírral való viaskodásában, és az is kétségtelen, hogy ennyi hatás ellenére is mindig tökéletesen egyéni, karinthys írás kerekedett belőle. Adataiban, évszámokban, számokban, vallomásaiban, idézeteiben nem mindig pontos, nem mindig megbízható, gyakran hanyag, együtt mégis pontos és kerek egész, amit ír. Érdekelte az eszperantó is, minden, ami új, minden, ami haladó, minden, ami megkönnyíti az emberek egymás közötti érintkezését, egymás megértését, minden, ami technika, minden, ami elviselhetőbbé teszi az életet. Még a hangos mozi feltalálása előtt, valami szkeccs-nek nevezett felemás játékkal és beszéddel kevert mozgóképet vetítettek. Izgatottan várta ezt az előadást az Apolló Színházban (a mai Corvin Áruház helyén). Már érezte, hogy hamarosan megvalósul maga a beszélő kép is.

10 Könyveket nem gyűjtött, vásárolni ugyan eleget vásárolt, mindenfélét összevissza, csak az egyik belvárosi könyvesboltban volt vagy nyolcezer pengős ki nem fizetett könyvszámlája (aminek következtében azután a könyvkereskedő többé egyetlen írónak sem akart hitelezni), de isten tudja, hogy ezeket a könyveket hová tette, mi lett belőlük. Sokat elajándékozott, vagy elhagyogatott még útközben, mielőtt hazaért volna, még többet elhordták látogatói, felesége barátnői. Egyetlen könyvszekrénye zsúfolva volt egymás hegyénhátán bedobált salátás könyvekkel, egynémely háromkötetes műnek csak a középső kötete volt meg, vagy éppen a középső hiányzott, és ami megmaradt a könyvekből, az is nagyrészt selejtes értékű volt. Ascher Oszkár azt írta róla a Hátrahagyott napló kísérő soraiban,

11 hogy volt könyvtára. Ezt kénytelen vagyok megcáfolni. Hiszen még a saját megjelent művei sem voltak meg, sem azok, amelyeket automatikusan kapott kiadóktól vagy tisztelő írótársai-