Varga-Móricz Ida: Heten voltunk (Irodalmi Múzeum, Budapest, 1984)

dik gyerekünket várjuk félidőben, s a gyengeségtől vérzést kaptam. Mi pedig még a második fiacskánkat okvetlenül szeretnénk, s így nagyon vigyázok, hogy újra megerősödhessek. Soha nem éreztem nehéznek a várást, és nagyon boldog vagyok a drága kis gyerekekkel. Jánosom mindig erősebb, dolgozik éjjel-nappal. Itt egy kis kép a gyerekekről. Miklósékkal már a múlt ősszel is váltottunk levelet, s most is. Szeptemberben valószínűleg meglátogatnak. Károlynak is írtam, legközelebb Sándornak is írok, ha átadod neki. Nagyon vágyom rá, hogy mindnyájatokat lássalak. Isten áldjon meg, hogy vagy? Erős-e, egészséges-e, dolgozol-e? Mindnyájatokat csókol Idátok Budapest, 1927. szeptember 3. Kedves Idám, megkaptam leveledet és örültem neki. Nyugodt, józan, okos levél. Azonban nem tudom megtenni azt, hogy a jövő havi összeget is elküldjem, mert nincsen pénzem. Még ezt sem adtam fel. Pedig már 3-avan. De hétfőn okvetlen postára adom. Fehérneműnk nincsen, nekem is most már csináltatni kellene. Azt hiszem, tavasszal fogok valamennyit szerezni, s akkor

5

ha régi szabadul, azt elküldöm. Ellenben régi ruhanemünk, ami még van, — mert sokat elküldtünk a Károly gyerekeinek, - Leányfaluban még van - azt összeszedem és elküldetem. Mária küld egy pár cipőt, és szeretettel csókol. Én is csókollak. Virág október elsején Bécsbe megy az egyetemre,

5 5 a nagyobb darabokat ő felviszi. Isten áldjon lelkem, mindnyájatokat Zsiga Annak nagyon örülök, hogy a művészeted újra lelki tényező lett. Itt áll előttem az édesapám és édesanyám szobra, és mindig fáj, hogy kezdés maradt. A művészet mindennél nagyobb orvosság és segítség. Én is abból merítek életet.